Gyerekes szülők tudják mit jelent a következő: Tomi is az én nevemet mondta ki először. :D Hétvégén hallottuk az első szót tőle, ez az “apu” volt, úgyhogy most nagyon boldog vagyok. Tudom hülyeség de az ilyen apróságok is sokat jelentenek. :))
Ezúton szeretnék minden látogatómnak boldog karácsonyt kívánni! :) Köszönöm, hogy 2011-ben a viszonylag kevés bejegyzés és sok-sok szünet ellenére sem írtátok le a blogot.
Remélem, Nektek is jól telnek az ünnepek. Család, barátok, szeretteitek között vagytok. Pihenjetek sokat, most én is azt teszem.
Szóval boldog és békés ünnepeket, sziasztok!
Ezzel a bejegyzéssel már jó régóta adós vagyok, hisz 2010. július 5-én megszületett a kisebbik fiam is, Tamás. A késői bejegyzés oka, hogy ..
ááá, nem is itt kezdem, inkább a jó részekkel. :) Szóval július 5-én a “tervek” szerint (akkora volt kiírva a feleségem) reggel 6-ra megérkeztünk a kórházba és nem sokkal dél után természetes úton megszületett a kisebbik fiam is, akit Tamás névre kereszteltünk el.
Nagy esemény lesz idén (ismét) a családunk számára, ugyanis újra babát várunk, jön a 2. gyerkőc. :)
Terveztük és nagyon szerettük volna, hogy legyen Petinek kistestvére, úgyhogy nem volt ilyen értelemben meglepetés. :)
Ma voltunk 4D-s ultrahangon és fantasztikus volt látni élőben is, ahogy mozog bent a pici, készült persze videófelvétel meg fotó is róla (utóbbiból tettem ki egyet a bejegyzésbe, épp úgy csinál a jobb kezével, mintha egy rock koncerten lenne).
Az év utolsó munkanapja számomra holnap – szombaton – jön el … hazudnék ha azt mondanám, már nem vártam. :)
Most már kicsit elfáradtam, nagyon hiányzott év vége fele, hogy nem tudtam szabadságra elmenni (technikailag el tudtam volna menni persze, mert a munkahely változás után is maradt pár napom, de akkor meg a 2 ünnep között kellene bejönnöm dolgozni), utoljára talán nyáron pihentem egy hetet.
(tovább…)
Nagyon rég nem írtam már a blogba, de most visszatérek.
Arról, hogy miért nem írtam sokáig, most már tudok beszélni: meghalt Ander 12 és fél évesen, pár hónappal ezelőtt.
Teljesen elment a kedvem mindentől, főleg hogy könnyed témákról írjak a blogon. Róla és a haláláról nem tudtam és nem is akartam írni, így maradt az, hogy egyszerűen nem publikáltam semmit és vártam, hogy mikor múlik el az a torokfojtogató érzés ami mindig elkap, ha rá gondolok vagy ha ideülök a géphez és elkezdek egy bejegyzést megfogalmazni vele kapcsolatban.
… no csak a számítógépem elől, mióta megvan az Xbox 360 :) A fiam rákapott a Lego Star Wars ízére, úgyhogy mostanában amikor csak lehet, kitúr a gépem elől. :D
No persze én kitartóan játszom a zord atyát és alkudozok a kölyökkel, hogy mikor lehet és mikor nem játszani, de azért be kell valljam, hogy van egy dumája amikor egyezkedni kell…
xbox 360, xbox 360 játékok
Nagyon rég jelentkeztem már itt a blogon, meg is kaptam több ismerőstől, hogy miért nem írok semmit … egyrészt túl sok izgalmas dolog nem történt, a semmiről meg nem igazán szeretek litániákat írni, másrészt elég rendesen ki vannak töltve a napjaim. Az unszolásnak engedve azért most jöjjön egy nem túl izgalmas helyzetjelentés, amiben megpróbálom összefoglalni, mivel is telnek mostanában a napjaim. :)
Adnék pár ötletet tapasztalataimból kiindulva, hogy kisgyerekes családokhoz milyen ajándékkal érdemes beállítani így karácsony táján:
5 ujjas kesztyű
Ez a numero uno a listámon, én veszett mód utálom ezt a fajta kesztyűt és azt is, aki kitalálta hogy 5 éves kor alatti gyerekek számára is gyártsák. A szitu általában a következő: reggel öltöztetem Petit, hogy vigyem oviba, már rajta a cipő, sál, kabát, én is felöltöztem, jönnek a kesztyűk. Az én is drágaságom (ilyenkor nem drágaság, hanem büdöskölök :) ) kedvenc szórakozása, hogy megpróbálja számomra megnehezíteni a kesztyű feladását. Az alap, hogy összeszorítja az ujjait, hogy jó mókának sőt kihívásnak tartja, hogy lehet 1 lukba minél több ujjat belepaszírozni, de az is rendkívül vicces számára, mikor ökölbe szorítja a kezét és várja, hogy most akkor mihez is fogok ezzel kezdeni.
Az én hátamon persze már folyik a víz, a pumpa egyre feljebb megy bennem és közben erre az egészre egy jó nagy szívlapáttal még Peti is rátesz, mert miközben én kínlódok, ő jókat nevet rajtam. Hát ezúton közlöm veled kisfiam, hogy ez nem vicces és nem jó móka. :)
Ma a fiamnak beletört az egyik műanyag űrhajós emberkéjébe annak hátára csatolható hajtóműve. A gyerek odafordult a mellette ülő feleségemhez hogy segítséget kérjen, szedje ki a beletört darabkát a katonája hátából.
- Anya, beletört a rakéta a katona hátába. Szedd ki légyszíves.
- Petikém, vidd apához neki van fogója, szedjétek ki ügyesen.
Fiam lepattan a ágyról, hátrarobog hozzám és nyújtja a katonát.
- Apa, ki tudod szedni ezt a katona hátából?
- Persze, mutasd csak.
Előszedtem egy kis fogót és pillanatok alatt kiszedtem a beletört műanyag darabkát a játékból. Fiam sugárzó arccal azt mondja:
- Köszönöm apa! Apa! Mi fiúk vagyunk a szerszámosok a lányok meg főznek a konyhában?
- Ügyes vagy fiam, gyorsan felmérted a szerepeket. :)
Bár kicsi egy 4 éves gyerek azért nem hülye, elég sok mindent a helyére tud már tenni. :)
