Komolyan mondom LOL, hogy ma Magyarországon 7 boltból 2 tud választmailt küldeni arra, hogy szeretnél venni náluk egy 110-130.000 Ft-os készüléket, árulják már el, ugyan van-e raktáron vagy csak nem frissítették a webes árlistájukat (persze mindezt udvarias formában).
Komolyan ennyire nem érdekli a boltokat, hogy náluk költöm-e azt a tetves pénzt vagy mivan? Dísznek van a honlap meg az árlista? Hogy elmondhassák: “mi megjelenünk a weben is!”?
Ami a poén az egészben, hogy a 2 válaszoló közül az egyik nem is kis/új bolt, hogy tepernie kelljen az ügyfélért, a másikat nem ismerem, igazából csak most került először a látóterembe. De pont az ilyen dolgok miatt szoktam leginkább 1-2 helyen lebonyolítani a vásárlást, mert kell a francnak az idegeskedés, hogy még egy válaszra sem méltatják a potenciális vásárlót.
Nah most kimérgeskedtem magam. :)
Szia Harder!
Igazán ideírhatnád, hogy mi volt az a 5+2 bolt – miért ne tudhatnánk meg mi is?
Szvsz nem reklám vagy antireklám lenne ez…
És mi volt az eszköz – ha nem túl személyes?
Én ugyanígy jártam pár hete, jól ismert hardware gyüjtőoldalon kiválasztottam, ami kéne, az első 3 próbálkozásnál nem jártam sikerrel (én egyből telefonon érdeklődtem) – kérdeztem, akkor mi a túrónak van kint az, hogy van raktáron – válasz : hááát, nem tudják, a kolléga biztosan nem frissített rendesen… A kereskedelem még mindig balkáni szinten van nálunk, és nem csak az informatikában….
offtopic : este érkezel Harder mester? :)
egy Asus P535-t szeretnék venni és 2 bolt válaszolt: edigital.hu és 220volt.hu.
lippije: persze, megyek én is :)
Nekem volt egy WiFi router beszerzésem (10e alatt) – vagy fél éve.
Fent volt egy kis cég a skype-on /a honlapjukon volt skype elérhetőség/, megkérdeztem van-e. Volt. És el is küldtem érte egy havert, a Nyugati mellet volt a bolt!
Ez is üzletpolitika:), csak ellentétesen.
Megjött a 3. válasz is, a pdastore.hu-tól. Ha kicsit lassan is, de legalább válaszoltak, de jó is hogy elküldtem nekik a levelet, mert kiderült, hogy 2 dologban is téves a neten található infó. A depo.hu-n úgy vannak kiírva, hogy “129.990 Ft”-ért meg lehet venni a készüléket és ki is van emelve, hogy “NÁLUNK VAN IS RAKTÁRON!”, miközben a mailben megkaptam a választ, hogy valójában csak Asus P535 + Igo teljes Európa térképpel lehet megvenni és 143.790 Ft-ba kerül.
Az már csak hab a tortán – lehet én vagyok csak ilyen hülye érzékeny -, hogy idézem: “Ajándék autós tartó, tartókar és töltő a készülékhez!”. Azt tudni kell, hogy az Asus P535-höz alapban járnak ezek, benne vannak default a dobozban, így feltételeztem, hogy a tartozékokat nem tüntetik fel plusz ajándékként. Kiderült, hogy de bizony ez a doboz tartalma.
Na mindegy, írok nekik egy levelet hogy köszönöm a választ, de biztos hogy nem itt fogom megvenni a készüléket.
a fönököm hasonlóan járt ő hasonló ár kaliberben akart venni valamilyen hangszerhez való alkalmatosságot…
Én attól tudok kész lenni, ha ki sem írják az árakat!!!! :(
Felhívod, és azt mondják, hogy ők nagyker és kisker is. Jó, akkor kéred az árakat, esetleg mailben, ha lehet. Erre, ha ön nagyker, akkor jöjjön be, mutassa be a cégbírósági kivonatát, meg stb., ha meg magánszemély, akkor telefonon nem adhatunk ki árat. Mailben meg pláne nem, különben is! Ahhhhh!!!
Magyarán, mindenképpen be kell menni, de ha nem tetszik az ár (márpedig előfordulhat), akkor hiába mentem át a dugóban a város másik végébe… Nice :(
Ilyenek az emberek. Pontosabban nagyon sokan nem törődöm, lenéző módon állnak a többi embernek. Ami boltnál még furcsább, hiszen egyértelmű , hogy ezzel saját magának árt. De nem bazdmeg akkor sem csinálja.
Arról ne is beszéljünk, hogy számtalanszor rossz vagy hiányos infókat írnak a termékekhez. Mert kurva nagy IQ fighternek kell lenni, hogy a gyártó oldaláról lemásolják az adatokat.
Ez így van, ahogy írod, most hogy nézelődök részletesebben e témában, nagyon sok eltérő infót lehet kapni a különböző termékekről.
off: én is ilyet szerettem volna :)
egyébként milyen árakat mondtak?
130e körüli összegért lehet most megvenni, vagy afelett.
Az ilyen boltok vezetői és személyzete sosem voltak igazából szakképzettek. Nem értenek az üzlethez. A vezetők főleg botcsinálta főnökök, akik eljátszák csak a mindentudó atyaúristent a cégnél. Sok számtech cég van, ahol a tulajok régen csomagtartóból sefteltek a vasakkal, aztán később boltot nyitottak, és megmaradtak továbbra is a szarrágó alkudozós bizniszelésnél, viszont életükben nem használták még az internetet (max. email küldés és szexoldal nézegetés).
És persze vannak ilyen – a “nyugaton” is már 20 éve lejárt – beidegződéseik, amiket innen-onnan összeszedtek, hogy pölö ne írjunk ki árat vagy túl sok konkrétumot a weboldalra, mert ezzel rákényszerítjük a vevőt, hogy személyesen bejöjjön, és akkor majd jól rátukmálunk mindent a meggyőző széles vigyorunkkal és az üzleti tapasztalatunkkal. Csakhogy ma már nem az a világ van: ha nincs kint az ár neten, vagy emailre nem reagálnak elvárható módon, akkor átkattintok a másik céghez és kész. Meggyőző vigyoruk és üzleti tapasztalatuk pedig sosem volt. Nonszensz.
Mindehhez még hozzá kell venni a jó magyar mentalitást, mégpedig hogy ezeknek a szar is ízetlen. Nem elég, hogy ott b*sznak át, ahol csak bírnak, de ha fizetni akarsz nekik, még arra is lusták, hogy elvegyék a pénzt. Szóval túl sokat nem kell várni az ilyen magyar cégektől.
Az e-digital egyébként tényleg gyorsan, és újabban igen korrekt módon válaszolgat minden megkeresésre. Nekik van pénzük külön supportot fizetni, és jó rendszert kiépíteni, viszont… Én legalábbis drágább cuccokat (>20-30e) nem feltétlenül tőlük vennék. Elég csak 1x véletlenül belefutni abba a bizonyos selejt darabba, aminek se a cseréjét se a szervízelését nem tudják, és nem is akarják megoldani. Az nagyon kellemetlen tud lenni.
Én egy másik oldalról közelíteném ezt meg. Annak idején volt szerencsém 7 évig a pult túloldalán állni, egy (az egyik legjelentősebb) számítástechnikai nagykernél, ahol egészen más megvilágításba kerültek ezek a dolgok.
Ebből a nagykerből leginkább a kiskereskedések (értsd: a számítástechnikai boltok, akikről szó van) vásároltak, így napi szinten kapcsolatban voltam közel 400-600 kiskereskedéssel, személyesen ismertem szinte mindegyiknek a vezetőjét, alkalmazottait, napi szintű tevékenységét. Mivel állandó volt a vevőkör, így nem csak egy-egy vásárlás kapcsán kaptam betekintést az életükbe, hanem heti rendszerességgel találkoztam velük, főleg a vezetőkkel, és a rendszeres vásárlásokból személyes ismeretségek, sokszor barátságok születtek.
Egy szó mint száz, a lényeg, hogy van igazság abban amit itt előttem leírtak, nevezetesen, hogy a legtöbb vezető a sefteléssel és/vagy alkalmazottként kezdte, sokuk nem is szakember, csak „bevállalós ügyeskedő”.
A probléma mégsem ez. Aki nem jártas benne, az talán nem is gondolná, de a számítástechnika egy különleges ága a kereskedelemnek, mégpedig azért mert a hatalmas konkurencia és a sok csempészárú miatt úgy alakult, hogy minimális árréssel dolgozik mindenki (nagyságrendileg a nagykereknél 1-2%, kiskereskedésnél 5-6%), mert nagyon nagy a kereslet és a verseny, és minden sarkon megkapható minden.
Így akinek nincs jó zsíros, lehúzható vevőköre (pl.: önkormányzat, állami cégek stb.), vagy nem hatalmas alaptőkével indul, az gyakorlatilag alig tudja kitermelni a saját fenntartási költségeit, tehát csak küzd az életben maradásért. Ez egyben azt is jelenti, hogy kevesebb alkalmazottal dolgozik, mint amennyire szükség lenne, így az alkalmazottak alapból túl vannak hajtva (túlórák + több ember munkáját végzi egy ember) és alul vannak fizetve. Sokszor mindezek mellé még társul a klasszikus magyar mentalitású cégvezető, aki azt gondolja, hogy leb***ással lehet motiválni a dolgozót, és ha megparancsol valamit, akkor az meg is történik (függetlenül attól, hogy lehetséges e), de amúgy gőze nincs a cégvezetésről.
A végeredmény pedig egy frusztrált, alulfizetett dolgozó (akivel te is találkozol mikor beteszed a lábad az üzletbe, vagy e-mail-t írsz nekik) , aki legfőbb ellenségének a saját cégét és főnökét tekinti, így esze ágában sincs „tulajdonosi szemlélettel” végezni a munkáját (tehát a cég jó hírnevét védeni, vagy törekedni rá, hogy a vevő elégedetten távozzon stb.), nem érzi érdekeltnek magát abban, hogy ne „problémát” hanem „megoldást” adjon el, ezért ahol csak lehet inkább kerüli a munkát, igyekszik minél előbb lepasszolni a vevőt, és lelépni a munkaidő végén.
Nagyon lesarkítva ez az a jelenség, amivel találkoztál Harder, és itt nem arról van szó, hogy nem érdekli a „boltot” a te megkeresésed, hanem arról, hogy igazából nincs „bolt” (tehát csapat, aki kifelé egy egységes cég képét mutatná), csak van pár alkalmazott, akik igyekeznek a másikra tolni a munkát…
Tisztelet a kivételnek, nem minden számtech cég ilyen, de sajnos az általános tendencia ez.
Nagyobb web áruházat is napi 5-10 perc munkával tökéletesen lehet vezetni. Úgy, hogy minden adat oda van írva a termékről ami a gyári oldalon, kép beillesztéssel, van-e raktáron jelzéssel. Szerintem ezt nem lehet a frusztrációra meg a nagy le terheltségre fogni. Inkább a fejben vannak a bajok.
BCS:
Szerintem olvasd el még egyszer amit írtam. Napi 5-10 perc munkával „vezetni” egy webáruházat? Maximum, ha minden mást megcsinál helyetted valaki, és a te dolgod csak annyi, hogy felrakd a készen kapott adatokat. Na és persze, ha jól megtervezett, könnyen kezelhető motor van a webáruház mögött… vagyis egy „elképzelt ideális” esetben igazad lenne.
De pont arról próbáltam írni, hogy a valóság általában távol esik az ilyen ideális esettől, és nem ritka, hogy egyetlen embernek kell árat képeznie, átnézni a nagykerek + a konkurencia árait, raktárkészletet ellenőrizni, megválaszolni az e-mail-eket, felvenni a telefonokat (a webáruházat meg a főnök valamelyik egyetemista rokona gányolta össze pár tízezer forintért), és még sorolhatnám. Sok helyen mindezt napi 10-12 órában, pocsék fizetésért, folyamatos cseszegetés mellett… így a végeredmény az amiről beszélünk, a „leszarom a vevőt” hozzáállás, és a segíteni akarás teljes hiánya. Emlékszem olyan boltra, ahol azt mondták az eladók, hogy: „menjen a francba a sok hülye vevő, nem lehet tőlük dolgozni”. Azt hiszem, ebben benne van minden :-)
Egyébként teljesen jogos a felháborodás, mert ami ma kereskedelem címszóval folyik a boltokban, az kritikán aluli, sőt sokszor vérlázító. Én – mint egykor ebben dolgozó – csupán a másik oldalát is szerettem volna bemutatni ennek a világnak, szó sincs róla, hogy mindezt normálisnak tartanám.
Köszi Gaf hogy írtál, nagyjából vágtam eddig is hogy mi az oka annak a közönynek, amivel nap mint nap találkozok, csak hát érted … nem tudom mi lenne a jó megoldás (azon kívül persze, hogy növelik a fizukat stb…), vagy hogy mit tehetek én egyszeri vásárló, hogy javítsak a helyzeten. Talán semmit, talán csak annyit hogy igyekszem pl. ilyen blogos formában felhívni mások figyelmét is arra, hogy mennyivel kifizetődőbb lenne ha változtatnának a hozzáálláson. Pl. ha egy ilyen bolt tulajdonosa olvassa ezeket a sorokat, elgondolkodik rajta, mennyit bukhat/bukik naponta az elszalasztott vevőkön.
Szerintem nem lehetetlen teljesíteni amit én is, mások is elvárnak egy bolttól: normális, korrekt kiszolgálást és pontos tájékoztatást. Nem kell kinyalni a seggem, nem vágyok arra hogy ugráljanak előttem miben lehetnek a szolgálatomra, mindössze egy normális reagálást várok arra, ha már felkeresem őket hogy szeretném a pénzem költeni náluk. :(
Nincs mit, örömmel írtam, mert fontos témát vetettél fel, ez a jelenség (mármint a kritikán aluli kiszolgálás) sokunk életét keseríti meg nap mint nap. :-)
Mit lehet tenni ez ellen? Furcsa lesz amit írok, és biztos sokan nekem esnek majd érte (a sok tudatos vásárló ;-) ), de van azért megoldás. A titok nyitja az empátiában rejlik, vagyis aki van olyan értelmes, és elég fejlett lelkileg, hogy megértse a pult mögött álló frusztrációját, az tud tenni az ügy érdekében. Aki primitív annak meg úgyis mindegy.
Első fontos dolog, hogy türelmesnek kell lenni. Sajnos nálunk nem csak a kiszolgálókkal, hanem a vásárlókkal is komoly gondok vannak sok esetben. Rettenetesen türelmetlenek és önzők az emberek, és ez sokszor a vevőkre is igaz. Belép az ajtón és nem köszön de azonnal piros szőnyeget vár, veri az asztalt, kikéri magának, lekezelően szólítja meg az eladót stb… Amit meg kell érteni (és sokan ezt felejtik el), hogy az eladó „alárendelt” viszonyban van a vevővel szemben. Neki kötelező udvariasnak lenni, kiszolgálni a vevő igényeit akármilyen tapló is legyen (mindig a vevőnek van igaza), ami emberileg egy „alárendelt” viszonyt jelent. Ha ezt még a vevő erősíti is (tudatosítja), akkor szó szoros értelmében az eladó megalázva érzi magát.
A megoldás pont ennek az ellenkezője. Ember számba kell venni a pult túloldalán állót is. Köszönni kell udvariasan és kivárni míg sorra kerülsz. Ha látod, hogy épp dolga van az eladónak, akkor meg kell várni türelmesen, míg tud veled foglalkozni. Sokan ezt kényszernek érzik, cuppognak, pofákat vágnak stb. Mikor így indul a kommunikáció vevő és eladó között, akkor az már eleve egy konfliktushelyzetet teremt, mert az eladó már megalázva érzi magát, és ha nyíltan nem is, de burkoltan igyekszik ő is „visszaadni” ezt a másiknak. Pontosan ez az amit el kell kerülni, egyenlő emberként kell kezelni, toleránsnak kell lenni, nem éreztetni vele, hogy „te vagy A vevő, ő meg csak a csicska”, ha segít akkor meg kell köszönni, a türelmesség, egy pár jó szó és mosoly csodákra képes. Ezt tapasztalatból mondom.
Sokan abba sem gondolnak bele, hogy egy eladó adott esetben napi 10 órában is kiszolgál, és lehet, hogy előtted már volt 8 olyan vevője, akik szarrá alázta, és elküldte az anyjába (kis hazánkban ez általános!), te pedig ezek után lépsz oda hozzá…
Mielőtt bárki félreérteni, nem arról van szó, hogy ki kell nyalni az eladó seggét, csupán annyi a trükk, hogy emberként kell bánni vele, nem konfliktust keresni, hanem azt éreztetni, hogy te bejöttél a problémáddal (igényeddel) és szeretnéd a segítségét/szaktudását kérni abban, hogy megoldást találjatok, tehát konstruktívan kell hozzáállni. Szóval csak annyi az egész, hogy rá kell ébredni arra, hogy amikor bemész vásárolni valahová, akkor a pultnál nem a „bolttal” beszélgetsz, hanem „egy másik emberrel”.
A levélben való megkeresés már egy kicsit más műfaj, ott ezt nehezebb érvényre juttatni, a válasz elmaradása az csak szimpla trehányság és/vagy túlterheltség. A legjobb egyébként személyesen vagy telefonon érdeklődni, mert az a biztos. Szerintem még várni kell egy 30 évet, hogy nálunk is kialakuljon ennek az egésznek a kultúrája (mindkét oldalon).
Helló!
És végül hol vetted meg a cuccot? Ha jól emléxem, akkor nálunk nem volt raktáron, de most már igen. (mellesleg úgy találtalak meg, hogy szoktuk nézni az interneten, miket írnak rólunk)
Szia 220volt!
Az szerintem nagyon dícséretes, ha nézitek a netet miket írnak rólatok. :) Végül nem az asus, hanem egy kaiser lett a választott és az edigital-ban vettem meg, mivel volt raktáron amikor felhívtam nekik és hazafele kb 10-15 perces kitérőt jelentett.
Viszont tetszett a Ti gyorsaságotok is és a telefonban is udvarias és jófej volt akivel beszéltem, úgyhogy a jövőben is foglak még keresni titetek (most úgyis autóba szeretnék venni egy pda tartó szettet meg védőfóliát) :)
Köszönjük szépen! :)
Van mindegyik raktáron, ha jól tudom. Ha aktuális a dolog, akkor hívd a pda-s munkatársunkat, annak mondd milyen a készülék, és segít a dolgok kiválasztásában.
Sajnos ez egyre több nagyvállalattal is előfordul. Nem szeretnék cégneveket mondani. Én sem értem, hogy miért nem lehet naprakésznek lenni a weben is. Gondolom nehezükre esik felvenni egy olyan embert, aki csak ezzel foglalkozik… Persze vannak kivételek, azoknak le a kalappal.
Nagyon dicséritek ezt az E-digitalt. Én néhány éve akartam venni náluk egy középkategóriás fényképezőt (cca 100e Ft), és közölték, hogy bankkártyával nem lehet fizetni. Azért ez is nevetséges, nem?
Pár éve lehet hogy nem tudtál fizetni így, de ez a bejegyzés 2008-as és biztos, hogy már jó ideje lehet kártyával egyenlíteni a számlát. :)