Milyen gyakran érzitek úgy (ha volt egyeltalán már ilyen), hogy kb tökötök teli mindennel és legszívesebben elküldenél mindenkit a halál faszára? Mi váltja ki ez nálatok? Amikor nem akarjátok hogy bárki is hozzátok szóljon? Mit csináltok ilyenkor?
Milyen gyakran érzitek úgy (ha volt egyeltalán már ilyen), hogy kb tökötök teli mindennel és legszívesebben elküldenél mindenkit a halál faszára? Mi váltja ki ez nálatok? Amikor nem akarjátok hogy bárki is hozzátok szóljon? Mit csináltok ilyenkor?
1. jatszom vmi brutalisan veres jatekot
2. (csak) olyan emberekkel erintkezem, akivel szivesen toltom az idom
3. foglalkozom a hobbijaimmal – kimegyek fenykepezni, vagy csak turazni
Hát mostanában sajnos elég gyakran előjön ez az érzés.
Nálam legutóbb egy csaj váltotta ki…
1. A brutális, véres játék az néha bejön:D
2. Csak a legjobb barátokkal beszélek, akik megértenek…
3. Alszom:D, de ha nem vok szomorú csak elegem van, akk néha-gyakran munkába temetkezem
Blog-t olvasok, vagy probálok valami melót de általábba az meg olyankor nem jön össze és idegbajt kapok, ilyenkor csak barátnőm hangja és ölelése tud csak segiteni.
nem szabad tulbonyolitani, a legegszerubb megoldas a legjobb : el kell kuldeni mindenkit a halal faszara. kulonben frusztralt leszel.
MG
Én általában két lehetőséget látok:
1. MilGra módszerével éle, ennek komoly kövtkezményei szoktak lenni … sajnos, de legalább őszinte vagyok
2. azt teszem, amihez éppen kedvem szottyan és amikor lenyugszom, akkor folytatom, amit abbahagytam
A kiváltó ok sokminden lehet: szimplán egy szar nap, idegesítő környezet, hülye sofőrök, stb. A lényeg, bármi áron, de meg kell nyugodni, a nyugalom a legfontosabb :D Igaz, magam ismerve lehet, hogy veréb mondja bagolynak :)
Szerintem nagyon sok ember érez így manapság… Többek között én is. Sok mindent nem tudsz ellene tenni. Vagy elvonulsz valahova a külvilágtól és befordulsz önmagadba, vagy kerítesz valamit, amin kiélheted rejtett agresszivitásodat. :D
Nálam nagyon ritkán van ilyen de ma valahogy minden összejött, aminek az lett a csúcspontja hogy most éjfélkor arra keltem fel, hogy a kutya végigfosta a nagyszobát. Úgyhogy kb 12-től 2-ig átmozgattuk a bútorokat, végigsikáltuk vagy 10x a perkettát, felszedtük a szőnyeget és kidobjuk a fenébe stb…
most már fél 3 múlt és hullafáradt vagyok de nem birok visszaaludni, fax kivan az egész nappal.
Ilyen napom bizony nekem is volt: http://blog.sanyoca.hu/?p=105
Valahogy túl kell élni :D
Én sajnos elég gyakran vok ideges, de annak is vannak fokozatai. Íme a megoldásaim:
1. Vmi véres fps(szimplán felbosszantott valami)
2. Csak azokkal beszélek akikkel jóban vok, bezárkózok pár napra(komolyabb konfliktus másokkal, nagy leégés)
3. Vmi véres fps /haverokkal, szinte mindenkit elküldök nyaralni, úgy ordíttatom a zenét h elnyomják a gondolataim, napi pár 100felülés, fekvőtámasz, biciklizés, görkorizás stb.. a lényeg h annyira strapáljam magam h ne legyek képes gondolkodni, és este beesve az ágyba már alugyak is(mivel ezt csak csaj tudja nálam kiváltani nem mindennapos, viszont ha van nagyon sokáig is tarthat)
4. Sokan leisszák magukat, én nemszoktam, utálok másnapos lenni. Persze akad kivétel:)
én ilyenkor mindenkit elküldök a halál faszára. :)
Valószínűleg tényleg ez a legegészségesebb megoldás. :D
a kapcsolatoknak nem tesz jót, az idegrendszernek viszont igen. :)
ha fáj a fogom, vagy ha olyan emberrel kel együtt lennem aki állandóan csak negatívan tud hozzá állni a dolgokhoz