Rég volt olyan bejegyzésem, ahol kimondottan egy filmet ajánlottam volna, de az August Rush megérdemel egy bejegyzést. Kicsit Nagyon csöpögős a sztori, de a zenék fantasztikusak.
A történet sablonos. Evan, az árvaházban felnőtt kissrác – sok más vele azonos sorsú kisgyerekhez hasonlóan – reménykedik abban, hogy a szülei élnek és ő csak valami véletlen balszerencse miatt nem lehet velük együtt. Megszökik és New Yorkba indul, hogy megtalálja őket.
A 2 kedvenc részletem kedvcsinálónak, melyek miatt létrejött ez a bejegyzés:
A következő résznél kötelességből jelzem, hogy spoilerveszély, bár a film végkifejlete azért sejthető. :)
Na ki az aki megmondja, hogy az első klipben látható gitárnak mi a márkája? :)
Én leszek az, és amárka pedig Gibbson :D
Most már 1,5 éve (ha nem is napi szinten, de) minimum 2-3 havonta itt kötök ki, ha barátkozom a jó öreg Google-bácsival. Már nem emlékszem, milyen témában, de valamiért meg is kerestelek e-mailben.
Most (fénysátor-vásárlás előtt) találtalak meg hál’Istenenk, és már gyártjuk is a házi készítésűt, aztán megint itt ragadtam.
A férjem már tölti mindkét filmet. :) :)
Mi lehet az, ami ennyiszer idehoz….? Egyszer rájövök!
Ági(néne őzikéje)
Korábban a gmail miatt írtál levelet. :) Sok sikert a fénysátorhoz!
Jess! (Te még fijatal vagy, a zénagyam már nem jegyez meg így dolgokat… :( )
Hogy megtoldjam az előzőeket; férjecskémmel (ki kezetörve itthon van egy ideig) továbbtévedve az oldalaidon – kb. 1 órája Csík-zenekart hallgatunk. :D :D :D
(Nincsenek ilyen vénasszonyos “sorsmegírta”-téveszméim, de valami bűzlik itt nekem…) ;)