Első napok a kutyaiskolában

Az első hétvége 2. napján készített pár fotót a feleségem, amíg mi bent voltunk Álmossal, ezekből tennék ki most párat.

A kutyák szabadon vannak az idő nagy részében, csak 1-1 gyakorlathoz kell néha pórázra venni őket. Amíg a kutyák szabadon vannak, a gazdák félkörben/körben állnak és figyelnek arra, amit Nóri, az oktató mond. Közben a többi tréner figyeli a kutyákat és ha bármi közbejönne (egy bunyó vagy hasonló), közbelépnek.

3 vizsla is van a csoportban :) Álmos a jobb oldali, a nyakában egy fehér Scalibor nyakörv van, onnan lehet megismerni a fotókon (meg óriási termetéről természetesen! :) )

A kutyák sokat játszanak, komoly összetűzés nem volt annak ellenére hogy gyakorlatilag ismeretlenként kerültek a falkába. Ilyenkor jut eszembe, hogy a lakótelepen ahol élünk, mennyire elrontják a kutyájukat azok a tulajdonosok, akik soha nem engedik el a kutyáikat a pórázról és minden az övékénél nagyobb kutyától féltik őket, mondván “Fifikét megharapta kiskorában egy nagykutya, ne engedje ide!!” … majd mikor továbbmegyünk még hallom hátulról a gazdi hangját: “Semmi baj Fifike, nem bántott a csúnya nagy kutya, nincsen baj” … és közben fogja a kutyáját bazz ölben és tutujgatja. Aztán csodálkozik hogy a Fifike baromi agresszív, baxik mindenre (főleg a saját gazdájára) és betámadna minden 4 lábút aki csak közelít felé.

No de visszatérve a kutyasulira … tehát itt minden kutya szabadon van, mérete szerinti csoportban. Ez annyit jelent, hogy a kiskutyák (tacskó, westie stb… méretűek) képeznek egy csoportot, aztán jövünk mi (vizsla, labrador stb…) majd jönnek a nagykutyák (masztiff, ír farkas stb…)

Így nem kell attól tartani hogy pl. a egy tacskót elkap egy cane corso (vagy fordítva :D), az oktatók amúgy is nagyon profin már szinte a balhé előtt lépnek közbe és zavarják szét a verekedőket (mert a keményebb fajták csoportja felől bizony hallani 1-1 összezördülést).

Az ültetés nekünk jól ment, azt már tudta Álmos. A fektetésről viszont gőze nincs úgyhogy azt tanulni kell, ez látható a fotón is. Ez az első lépések egyike, amikor a kutyát le kell ültetni és az orra előtt a föld irányába történő mozgással kínálni neki a kaját. Előbb vagy utóbb rájön, hogy a kívánatos pozíció a fekvés, ott kapja meg a kaját.

Kint a terepen persze nem ment elsőre ez a dolor, mint látható a fotón is lentebb, hajlik le Álmos de még mindig tartja az ülő pozíciót. :)

Itthon persze még az este megcsinálta, valószínűleg kellett neki a kicsit nyugodtabb környezet. Most már szépen és gyorsan csinálja 10-ből 10-szer, úgyhogy jöhet majd az is, hogy vezényszót társítunk a cselekvéshez.

Ami “kicsit” nehezebb lesz szerintem, hogy hétvégére el kell érnünk azt, hogy a szemkontaktust mindenféle pisszegés és beszéd nélkül fenntartsam 20 másodpercig vele. Ez egy ilyen izgága kutyával nem egyszerű, de dolgozunk rajta.

Egyelőre ennyi fért bele, a következő sorozatot is felteszem majd a héten! :)