Ez a fotó azért kedves számomra, mert most 2. osztályos korában volt az első alkalom, hogy névnapjára nem valami akciófigurát, műanyag fegyvert vagy egyéb játékot kért tőlünk, hanem hogy vigyük el egy könyvesboltba és ott egy (több) könyvet kaphasson.
Én meg erre nagyon büszke vagyok, mert nem erőltetjük az olvasást de úgy látszik, magától is rá fog kapni. A feleségemmel elég sokat olvasunk és olvastunk mindig is (sajnos annyi időnk azért közel sincs erre, mint szeretnénk), ezért különösen nagy öröm ez számomra.
Este már elő is szedtem neki egy nagyon régi gyerekkori kedvencemet, a “Belle és Sébastien” -t (Cécile Aubrey), kiváncsi vagyok hogy mikor elolvassa majd, mit szól hozzá, neki is tetszeni fog-e úgy, mint anno nekem.
