Hogy telt a hétvégéd?

Most éppen szombat éjfél múlt 48 perccel, a család már alszik, kint nagyon jó hűvös van és nemrég fejeztem be a reggel lementett blog bejegyzések és egyéb anyagok olvasgatását. Azon filózgatok, hogy vajon másoknak, a barátaimnak, a blogomat olvasóknak vajon hogy telhet a hétvégéjük, mit csinálhatnak?

Elmondom nekem eddig hogy telt, mitől érzem jól magam. :)
Először is péntek este átjött öcsém, már rég találkoztunk úgyhogy jót dumáltunk. Szerencsére vele minden rendben, kár hogy most majdnem augusztus végéig nem fogom látni, de majd csak ellesz a látványom nélkül. :) Este fél 11 fele hazaért a feleségem is a délutános műszakból, úgyhogy öcsit udvariasan hazazavartam aztán szeretkeztünk egy jót. :) Szex után megnéztünk még egy filmet – hirtelen nem jutott eszembe de már megvan hogy mit, a Fantasztikus négyes első részét – aztán alvás, mert másnak reggel (vagy ma) jönni kellett Mezőfalvára.

(tovább…)

Peti új mondókája

Ma reggel felkelek, teszek-veszek ,játszok Petivel meg Tom&Jerry-t nézünk, mikor is megszólal nagy vigyorogva és aszongya:

“Szőrös pöcse van a légynek,
Ha nem hiszed, gyere nézd meg!”

Elsőre köpni-nyelni nem tudtam, persze a kölök vigyorog az ölemben és néz, hogy mit reagálok rá. :) Beszédbe elegyedtünk és megpróbáltam kideríteni, hogy hol hallotta, kitől tanulta, de válltig állította, hogy ő bizony ezt a mamánál tanulta. Én persze inkább az ovira gyanakodtam, ahol a többi gyerektől inkább hallhat ilyet, de mint kiderült tévedtem…

(tovább…)

Peti és Ander Mezőfalván

Hétvégén nem sokat voltam gép előtt, Mezőfalván voltunk a feleségem szüleinél. Ott készültek az alábbi képek Petiről és Anderről.

Szieszta a melegben

Peti és a 8 hónapos unokatestvére, Bánk, imádják egymást. :) Hátul Panni néni, az anyósom biztosítja kötél helyett a mutatványt.

(tovább…)

Még hogy én éhenhalnék…

Beszélgetés:

Ő: Ha már úgyis kimész, megnéznéd a sütőben a kaját?
Én: Megnézhetem, de az miért lesz jó?
Ő: Hülye. :) Hát nézd meg, hogy nem ég-e oda.
Én: Oké, de akkor biztos oda fog égni.
Ő: Miért?
Én: Mert hiába nézem meg most, ha még nem kivehető, úgyis el fogok felejtkezni róla.
Ő: Ne csináld már … csak meg tudod állapítani, hogy oda fog-e égni?!
Én: Azt itt ülve is meg tudom mondani hogy oda fog égni ha rajtam múlik, hidd el. :)
Ő: Ááááá … akkor inkább kimegyek én és megnézem. Nem tudom mi lenne Veled nélkülem, biztos éhenhalnál.
Kimegyek, majd 7 másodperc visszaülök a székbe. Vigyorgok.
Ő: Most mit mosolyogsz? Megnézted?
Én: Igen.
Ő: És…? Megsült?
Én: Nem tudom.
Ő: Hogyhogy nem tudod? Mit néztél meg akkor?
Én: A pizzéria telefonszámát a hűtő oldalán.
Ő: #&#&@#&@>#&>#& :)

Peti és a lézerkard

Ifjú korom egyik meghatározó trilógiája a Csillagok háborúja volt (“Luke. Én vagyok az apád.”). Az előző kép feketeségéről beugrott Darth Vader, róla hogy megint el kellene olvasni a művet, arról meg hogy van egy képem amit még 2005. márciusában csináltam Petiről, hogy felvidítsam a családomat és a gyereknek megmutassam a helyes irányt az élet rögös ösvényén (“Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!”) :D

Szóval íme a kép amiről szó van:

A mű Petinek tetszett, egyből elkezdte követelni rajtam hogy hol a “fényes” kardja, egyelőre nem sikerült elhitetnem vele, hogy a Halálcsillag megsemmisülésekor ez is odaveszett és később ha felnő, elkészítheti majd a sajátját.

Címkék a cikkhez

lézerkard