Már rég írtam a blogba, nem igazán volt mit … egészen múlt hétig, amikor örökbefogadtuk Álmost, a 3 éves magyar vizsla fiút! :)
Pár hete egyik kedves kollaganőm – Melinda – mutatta először a fotóit azzal, hogy most ő az átmeneti gazdája, végleges helyet keresnek neki. Sajnos előző gazdái már nem tudták tovább maguknál tartani és segítséget kértek a Futrinka utca – Kutyavédő és Kutyás Szabadidősport Egyesülettől. Így gazdáitól Melindához, Melindától pedig hozzánk került a fiú.. :)
Az elején sokat gondolkoztam rajta, hogy itt lenne-e az ideje már egy újabb 4 lábú családtagnak. Ander halála óta eltelt 3 év és bevallom ezidő alatt egyszer sem jutott eszembe, egyetlen kutyát látva sem, hogy “na most van az a pillanat …“.
Álmost látva viszont elfogott ez az érzés és így leültünk Moncsival beszélgetni róla (a srácok nagyon örültek volna egy új kutyának, tehát az része nem volt kérdéses …). A vége az lett, hogy jöhet Álmos.
A fiatalúr nagyon-nagyon szeleburdi, amolyan igazi vizsla. Szobatiszta, hihetetlen energia szorult bele, szóval jól megmozgat naponta legalább 3x a séták alatt, de ez bele is volt kalkulálva már az elejétől fogva. Múlt héten még nagyon húzott pórázon, de minden nap gyakorlunk és mára már elfogadható módon jön láb mellett, csak időnként kell neki szólni.
A fotón még az ivartalanítás miatti borotválás nyoma látható, nem ilyen csupasz egyébént a hasa :)
A behívás, ültetés megy neki, ha … és itt jön az, hogy HA nincs semmilyen más kutya vagy pl. egy galamb a közelben. Mert akkor függöny lehull, se nem lát se nem hall, tiszta ideg hogy odamehessen. Ha elengedem, 2 másodperc alatt van százon és száguld.
Úgyhogy egyelőre emiatt még nem engedem el minden séta alatt, csak ha látom hogy nincs más a közelben és tudom, hogy nem tud meglógni (körbekerített részen vagyunk).
Ezzel egyelőre nem tudok mit kezdeni, gondolom fajtafüggő is (vadászkutya) meg lehet hogy eddigi életében ez nem jelentett gondot. Viszont Budapesten ezt nagyon necces szerintem hagyni, úgyhogy ezen a jövőben alakítani fogunk mert nem szeretném, ha kocsi alá futna (nem tart az autóktól).
Mivel van, amivel nem tudok (nem szeretnék) én kísérletezni, kutyasuliba fogunk járni szeptember 1-től 6 héten keresztül minden szombaton és vasárnap a Népszigeti Kutyaiskolába. Itt Korom Gábor vezetésével a tükör módszer alapján tanulnak a kutyák (és gazdák), nagyon sok jót hallottam róla így végül erre az iskolára esett a választásom.
Addig pedig csiszolódunk össze és az alapokat gyakoroljuk … Szerencsére nagyon tanulékony annak ellenére, hogy kicsit tartottam az elején attól, már 3 éves. Kölyökkutyát más volt tanítani, felnőtt kutyával és a kialakult szokásaival nem tudtam hogy fogok boldogulni.
Álmos nagyon barátságos, bújós, amolyan igazi családi kutya, nem kimondottan egy gazdás. Ez viszont nem gond, csak egyelőre picit furcsa rottweiler után. :)
Kutyákkal sem agresszív, játékosan közelít mindegyikhez de ha rátámadnak, nem hagyja magát.
Egyelőre ennyi, ezután többször is lesz róla hír itt a blogban. Most viszont elhúzok aludni mert mindjárt fel 1 és reggel 6-kor kelnem kell a séta miatt… :)
Jóéjt mindenkinek!
