Mi volt az a híres-hírhedt szeminárium, amikre mentetek?
A szeminárium, vagy ahogy hívták páran a “fényterápia” arról szólt, hogy mi ott megvilágosodtunk és ha mázlink volt, hívőkké váltunk. :) Viccen kívül az egész kb arról szólt, hogy meg akarták találni azt a pár embert a sok közül, akiket maradéktalanul irányítani lehet. Nem szakmailag, lelkileg. A szemináriumon azért nem volt minden hülyeség, voltak jó gyakorlatok amik tényleg működhetnek a valóságban, csak épp nem úgy és nem azért, ahogy azt ott elmondták a “szakértők”.

Bánod, hogy így alakult? (anvee)
Egyeltalán nem bánom hogy kirúgtak, magamtól is felmondtam volna. Annyit bánok maximum, hogy az álláskeresés alatt már nincs munkám, kényelmesebb lett volna úgy váltani, hogy kilépéskor tudom hova megyek.

Volt valami jó a szemináriumon?
Persze, hisz együtt voltunk és jókat nevettünk a legtöbb dolgon, kicsit pihentünk. Meg volt sok-sok muris pillanat amire szívesen emlékszem vissza, pl.:

Felhő radírozás
Ennek lényege annyi volt, hogy felszólítottak minket: “Álljatok meg, nézzetek az égre majd felemelt kézzel kezdjétek el a felhőket kergetni! Közben mindenki koncentráljon arra, hogy a felhők megmozdulnak.” Persze semmi nem törént jó ideig. Felhők állnak, mi integetünk, kezdjük eszméletlenül unni. Hátsó sorokból egyre hangosabb röhögés. Ekkor hirtelen a természet megkönyörült rajtunk és küldött egy kis szelet, úgyhogy a felhők méltóságteljesen vonulni kezdtek az égen. Mi pedig felsóhajtottunk és próbáltunk elfojtani a röhögést hátul mikor hallottuk, hogy ezt bizony mi csináltuk, a mi közös akaratunknak köszönhetően mozdultak meg azok a szerencsétlen felhők. :)

Kötelező volt szemináriumra menni? Te mennyin voltál?
Dehogyis, semmi nem volt kötelező. Mint ahogy a cégnél sem volt kötelező dolgozni.
Én 2 alkalommal mentem el, szerencsére a 2-nál a durvább gyakorlatokat (pl. több órás agymosás után óriásspermának öltözve fehér elasztikruciban és sapkában vonaglani zenére) megúsztam, mert egy idegbecsípődés miatt haza kellett mennem. Egyébként tényleg becsípődött, nem szimuláltam, napokig feküdtem fájdalomcsillapítót meg izomlazítót meg még valami vackot szedve. Köszönöm lippije doktor úrnak hogy fuvarozott és ült mellettem éjszaka az ügyeleten. :)

Sajnálod hogy nem te mondhattál fel?
Nem sajnálom, nem okozott volna elégtételt. Az utolsó pillanatig 100%-osan elláttam az összes feladatomat, akkor is amikor már tudtam, hogy ki fognak tenni. Előtte nem sokkal még kiosztottam a feladatokat, elküldtem a levelet benne úgy emlékszem vagy valami javaslattal hogy hol még mit kellene javítani, intéztem a dolgaimat. Lehet hogy hülyeség, de én akkor is és most is úgy éreztem, hogy ezt kell tennem azért, hogy emelt fővel mehessek végig a folyosón, hogy elmondhassam “nem rajtam múlt” és hogy itthon a tükörbe tudjak nézni. Hülyén hangzik, de ezt tartottam a korrektnek.

engem anno mer basztak ki? akkor nem kaptam semmilyen indokot, csak ugy ereztem magam, mint akit kis(z)avaztak a “villabol” egy dolog miatt zavart anno, nem tudtam miben hiabztam vagy miben kellett volna valtoztatnom. (ak85)
Anno sok nagy terv volt amire felvettek embereket, ez volt az az időszak amikor legtöbben voltunk, közel a 200-hoz. Menet közben kiderült, hogy nem lehet/érdemes/stb.. mindet megcsinálni és a felvett emberek egy része feleslegessé vált, nem tudtak munkát adni nekik. Te és a többiek, akik akkor el lettek küldve, ennek lettetek áldozatai. Wandának is ez volt a kérdése több alkalommal is, sokszor láttam rajta hogy nem tudja elhinni pedig ez az igazság: nem ti voltatok a hibásak.
A kirúgás előtt bekértek egy listát, hogy kikkel vagyunk (Ákos meg én) leginkább elégedettek és mi összeírtunk azt hiszem 5 nevet, akiknek úgy gondoltuk, hogy lesz valami jutalom vagy fizetés növelés. Később derült ki, hogy a listán nem szereplő nevek közül fognak elküldeni embereket, mert már nincs szükség a munkájukra. Amikor ezt megtudtuk, mentettünk akit még tudtunk, 1-2 sitebuildert sikerült ráírni a papírra köszönhetően a többnyelvűsítésnek.

Mikor tudtad meg hogy ki fognak rúgni?
A kirúgás előtti napon már 99%-ig biztos voltam benne, hogy én is megyek másnap vagy legkésőbb pénteken. Reggel induláskor megmondtam a feleségemnek, hogy ne számítson arra, ma délután én még jasminosként megyek haza.
Sok apró jel mutatott erre. Zoli kínos mosolya amikor beszélgettünk, más valaki nem válaszolt egyenesen a kérdésemre, miszerint tud-e róla hogy engem ki fognak rúgni, hogy Gyurival nem lehetett beszélni, hogy kiderült olyan zárt beszélgetések is voltak amire minket már nem hívtak pedig elvileg ott kellett volna lennem és hogy erről a résztvevők is mélyen hallgattak stb… 2 év alatt annyi kirúgás történt, hogy a jelekből mindent ki lehet olvasni. A srácok bent lehetnek jó szakemberek, lehet hogy profin vágják a php,mysql és egyéb területeket, de legtöbbjük nem tud bánni a gesztusaival és óhatatlanul elárulják magukat. Nem hibásak ebben, ezt tanulni és gyakorolni kell (kellene nekem is :)).

Hogy történt a kirúgás és mivel indokolták?
Zoli bejött a szobába, mosolyogva megkért hogy át tudnák-e menni hozzá az irodába egy percre. Felálltam a székből, mondtam a srácoknak hogy “Akkor ennyi volt, én is megyek” (vagy valami ilyesmit). Zoli ment előttem a folyosón, nyílt az ajtó és már láttam a HR-s csajt hogy ott ül bal oldalon keresztbetett lábakkal és két kézzel fogta maga előtt a mappáját (tipikus védekező pozíció, nem végezte valami magabiztosan a dolgát). Zoli leült, előredőlt 2 könyökére támaszkodva és ideges hangon de mosolyogva közölte, hogy a cégben nagy átszervezések lesznek és az én munkámat más is el tudja majd látni kevesebb pénzért. Egyszer sem hangzott el, hogy gond lenne a munkámmal vagy hogy valamit rosszul csináltam volna.

Miért rúgtak ki?
Erre a kérdésre részben válaszoltam egy másik bekezdésben (mi volt az indok), részben pedig kérdésekkel felelnék és gondolkodjatok el rajta, szerintem össze fog állni a kép.

– Kiket küldtek el eddig?
– Miért lépett Fazekas Peti?
– Miért lépett ki Karcsi?
– Kiket hagytak meg és vajon miért?
– tényleg szükség van a jelenleg ott dolgozó összes kollegára az üzemeltetéshez?
– A lapok működéséhez elengedhetetlen flash-es dolgokat most hányan viszik?
– a projectek fejlődnek vagy halnak el?
– csökkentették a béreket vagy növelték?
– Milyen indokokkal rúgják ki az embereket? Szakmai okokra hivatkoznak vagy egyébre?
– A HR-es új kolleganő kikkel szokott beszélgetni? (itt segítek kicsit: nem azokkal akiket kitettek vagy ki fognak tenni) Nem nehéz észrevenni, hisz üvegajtók mögött az asztalon ülnek és bárki láthatja őket miközben halad a folyosón.
– Itt most a héten tényleg vége lett a kirúgás sorozatnak vagy jövő héten vagy utána folytatódni fog?

Felmondtak vagy közös megegyzés volt?
Közös megegyezés volt, de valójában 2 lehetősége van mindenkinek csak ezt mélyen titkolják bent és kicsit félre is tájékoztatnak. Sajnos én is utólag tudtam meg, egészen pontosan kb 2 percen múlt a dolog, de most már mindegy. Szóval nézzük mit léphet az, akit kirúgnak.

a.) aláírja a közös megegyezést, megkapja az addigi fizetését és plusz 1 havi pénzt
b.) nem írja alá a közös megegyezést és akkor is megkapja a plusz 1 havi pénzt

A cégnek természetesen az “a” verzió jó, hisz aláírod a papíron azt is, hogy semmilyen követelést nem támasztasz a céggel szemben. A “b” verzió meg persze hogy nem jó neki, hisz a Munkaügyi Bíróságon jó eséllyel indulsz egy peren.

A dolgozónak mi a jobb? Ha nem zavar, hogy a kiskönyvedbe vagy mibe bekerül hogy téged innen kirúgtak, akkor a “b” verzió jobb olyan szempontból, hogy kirúgás után mehetsz haza és mégis 30 napig még állományban leszel, van biztosításod stb… és persze nem kell rohangálnod a munkaügyi központba és megvan a 30 napi fizetésed is. De ennek szerintem inkább akkor van értelme, ha meg akarod támadni a céget a bíróságon, máskülönben jobb gyorsan végezni és inkább magaddal törődni meg a jövőddel.

Az “a” esetben, ha ezt választottad, akkor 2 dolog közül az egyiket mindenképp lépd meg még másnap:

– a körzeti orvosnál ki tudod magad iratni passzív táppénzre, max 10 napra vagy ha sikerült eltörnöd a lábad (tehát indokolt a 10 napon túli időtartam), akkor lehet max 45 nap. Ezidő alatt kapod az előző évi átlagkereseted (persze ami a papíron van) 70%-át. Ekkor biztosítva leszel újra. Fontos, hogy a kirúgás után max 3 napod van erre.
– bejelentkezel a munkaügyi központba. A munkanélküli segélyt ha jól emlékszem az utolsó 4 teljes negyedéved fizetési átlagának a 65%-a, de maximum 65-68.000 Ft. Ez esetben is újra biztosítva vagy.

Persze én nem vagyok ebben otthon, mindenképp érdemes utánakérdezni/telefonálni de inkább kirúgás előtt mint után, ne kelljen kapkodni.

Mit tartottál volna korrektnek kirúgáskor?
Azt nagyon tudtam volna értékelni, ha előtte szóltak volna hogy pl. 2 hét múlva váljunk meg közös megegyezéssel, addig számítanak arra hogy a munkáimat átadom rendesen de közben kezdjek el állást keresni. Ezt a lépést 100%-ig korrektnek tartottam volna még akkor is, hogy tudom naiv vagyok amiért ilyesmire számítok. Pedig maximálisan partner lettem volna benne.

Az is elég lett volna, ha a szobában Zoli mellett nem a HR-es csaj van (vagy nem csak ő) hanem Gyuri is és ő azt mondja: “Úgy alakulnak itt a dolgok, hogy most már nem fog ennyi ember kelleni a munkák elvégzéséhez. XY okok miatt úgy döntöttünk, hogy téged küldünk el, köszönjük hogy 2 évig itt voltál és sok sikert kívánunk a jövőben.

Számtalan szép emlékem is fűződik Gyurihoz, pl. a sielés, vagy mikor a wellness hotelben volt pár napos kirándulás, a szánkózásos buli, a szemináriumok alatt is voltak jó pillanatok (pl. foci) stb… és ezért tartom sértőnek, hogy a végén nem hogy nem ő közölte az elbocsátást, de képes volt a folyosón úgy végigmenni mellettem, hogy nem fogadta a köszönést és nem nézett rám.
Helyette beült a HR-es a szobában akivel összesen 2 szót beszéltem addig: Szia/Viszlát és akinek volt képe azt mondani még menet közben, hogy “Nagyon sajnáljuk.” A fenét sajnálta, azon izgult hogy írjam alá a közös megegyezést.

Mikor döntöttél úgy, hogy új állást keresel?
Amikor Karcsi után Fazekas Péter is elhagyta a céget.

SHARE
Előző bejegyzésByebye Jasmin Media Group
Következő bejegyzésMad situation

35 hozzászólás

  1. Hát,ez így elég szomorú,bár azok alapján,amiket leírtál,érthető,ha nem sírod vissza annyira a melót.Ez a “szép volt,de köszönöm,ennyi” esete :)
    Viszont egy kérdés: akkor most hova tovább?Vannak már ötleteid,hogy hova jelentkezel?

  2. off: a lap alján,ebben a szürke részben,nálam bal oldalt van egy ilyen: “–>” Ez direkt vagy valmi lemaradt?

  3. Nem is tudom, mit mondjak. Annyit tudok, hogy a Te tudásoddal meg tapasztalatoddal nem lesz nehéz új, jobb helyet találnod. Ha munkaügyi dolgokban kell segítség, szólj! A többiről meg úgyis ismered a véleményem ….

  4. Balou,
    Köszi, javítottam a hibát. :)
    Most az lesz, hogy keresek egy új munkahelyet, szerencsére – de nem akarom elkiabálni – elég jól állnak a dolgok.

    lippije,
    Köszi, hogy számíthatok rád! :)

  5. Jól írta Matthew! Senki sem lehet biztonságban egy olyan rendszerben, ahol a munkavállalók ki vannak szolgáltatva egy beteg Munkáltatónak.

  6. “más is el tudja majd látni kevesebb pénzért”
    uh ezt azért kemény lehetett normális arcal eltürni, tudva, hogy normálisan dolgoztál :D

  7. @BCS: nem, ha Hardernak hívnak.
    Jó látni, hogy a nagy H “megmondja”, nagyon ritka alakalom. Köszönjük.

  8. “óriásspermának öltözve fehér elasztikruciban és sapkában vonaglani zenére”
    beteg aki ezt kitalálta :D

  9. acee: Erről eszembe jutott egy könyv,amit nemrégiben olvastam:Robert T. Kiyosaki, Sharon L. Lechter: Gazdag papa,szegény papa
    A lényege,hogy hogyan szállj ki a mókuskerékből, és légy a magad ura ;) Mert amíg alkalmazott vagy, addig bent szenvedsz a mókuskerékben..hajtasz a jobb fizetésért,hogy ki tudjad fizetni a számlákat,stb,de a nagyobb fizetés nem javít a körülményeken,mert az átlag ember elkezd “jobban” élni,aztán rájön,hogy ugyan oda került vissza,ahonnan elindult, csak mások az értékek…
    Elég érdekes könyv,javaslott az elolvasása…

  10. Érdekes dolog lehetett az a szeminárium. Bár teljesen nem értem miról is van szó, kipróbálnám: vicces dolog felhőket terelni :) Délután ki is próbálom vidéken, nagyszüleimnél. Ha meg majd a gyereked rosszat csinál, nem kell sarokba állítani, oda teszed: “Fiam, tereld a felhőket!”
    Anyagi téren valóban biztosabb lett volna úgy munkahelyet váltani, hogy egyik napról a másikra. Minden esetre, szerintem neked nem lesz nagy probléma megfelelő munkát találni, aval a tapasztalati és tudási háttérrel, amivel rendelkezell.
    A munkavégzés és korrektség téren nagyon is igazad van. Azért, mert tudod, hogy távozoll a cégtől, nem szabad még felelőtlenül viselkedni, mert mindig marad egy jó barát, aki a cégnél marad, és majd ő kell kijavítsa a te rongálásodat. Nem lenne fair.
    Mindeképp, tetszik. hogy leírod és tudatod az emberkékkel, hogy hasonló helyzetben mi a tennivaló és felvilágosítasz, hogy nem csak a cég a góré, hanem a kis ember is szembe tud szállni. Bár, nem tudom milyen esélyekkel :(
    Viszont az már a pofátlanság netovábbja, hogy egy volt munkatárs, akivel még kirándulni is jártál, ne köszönjön.

  11. Draga Harder!
    Tudom, most furan hangzik, de sokkal jobb lesz Neked Jasmin nelkul!!! :)
    Emlekszel, amikor en felmondtam junius 12-en, es masnap, azaz junius 13-an kirugtak Sixet meg lemondtak a szeminariumot egy erdekes es “kedves” e-mail formajaban? Nos, ez a pelda is jol szemlelteti a hozzaallasukat az emberekhez illetve a modszereiket. Beteg egy hely volt, ne sajnald egy percig sem :)
    Mindenkitol csak csupa jot hallottam rolad mint emberrol, fonokrol es szakemberrol. Nem hiszem, hogy lesz gondod, addig meg pihesz egy kicsit…. :)

  12. Balou hozzászólásához kapcsolódva, az nem merült fel benned, hogy saját projektek saját vállalkozás?
    Vagy túl sok induló tőkét és kockázatot igényelne?

  13. Szia Harder!
    Sziasztok mindenki, aki olvassa ezt a bloggot!

    Teljesen igazatok van rengeteg dologban, sok mindent lehetett volna jobban csinálni.
    Lehet jobban céget vezetni, jobban weboldalt tervezni és jobban sikeressé tenni egy csapatot!
    Kevesen voltunk az elején és átláthatobb volt a rendszer, mindenki jól érezte magát.
    Majd növekedtünk és az első hiba itt következett be, a szakmai munkatársakat, vezetőknek neveztük ki. Hiba volt. Az én hibám.
    Ők nem voltak vezetők. Felvettünk egy csomó új munkatársat, jókat, tehetségeseket. Azt hittük az eddig csapat majd elmondja az újaknak, mit hogyan kell csinálni és menni fog minden.
    Nem ez történt, káosz alakult ki. Megindultak a klikkesedések, lógászatok, látszólag mindenki csinált valamit, de mégsem állt össze az, amit cégnek lehetet volna nevezni.
    Megkérdeztük az akkori közép vezetőket kivel elégedettek és kivel nem. Kaptunk listákat azoktól az emberektől akikkel együtt dolgoztatok, akik a vezetőitek voltak.
    Személyesen nem ismertem a 200 munkatársat, ezért nem is én értekeltem a munkájukat, hanem a közvetlen vezetőktől kapott információk alapján kellet döntéseket, hozni az elbocsátásokról.
    Hiba volt. Ez is az én hibám. Nekem kellett volna személyesen meggyőződni arról, hogy ki a jó és rossz munkaerő. Nem igy volt, felmondtam az embereknek.
    Nem kaptak választ arra, hogy miért szünt meg munkahelyük. Hiba volt. Nem én mondtam fel személyesen, bár megtehettem volna… most nem lenne annyi félreértés a JMG körül.

    A kérdezz-feleleknél szívesen válaszolnék én is, ha lehet.
    Nekem nincs bloggom, nem vagyok írói vénával megáldva, ezért most ide a Harder blogjába postolok, soha nem tettem ilyet.
    De itt szeretnék tisztázni pár kérdést.

    Szemmináriumról, amikor elöször voltam ilyen rendezvényen, nagyon utáltam, szídtam és tudtam soha nem fogok többet ezzel foglalkozni.
    Majd később ráeszméltem pár dologra, nem a szeminárium, nem más emberek hibásak az én életemért. Csak én vagyok hibás.
    Ezért összeszedtem magam és ismét elmentem szemináriumra, szembenézni azokkal a dolgokkal amiért én vagyok a felelős.
    Végül nekem nagyon bejött ez a fajta oktatási rendszer. Gondoltam, ha lesz cégem akkor majd megmutatom mindenkinek…szintén hiba volt.
    Nem tetszett az embereknek, megértem. Mindenki a képembe mosolygott és a hátam mögött szídta az egészet.
    Ezt is megértem. De ha innen nézzük, akkor ki az aki nem azt mutatja ami az igazi véleménye!?

    Tudás. Csak komoly szakembereket, tehetséges fiatalokat engedtem felvenni, mindenki az volt, aki a JMG-nél megfordult.
    Ez nem azt jelenti, hogy tudunk együtt dolgozni, azt ki kell próbálni. Nem mindekivel jött össze ez a fajta együttműködés.
    Kérdem én, akkor most hazudjak a szemébe ezeknek az embereknek, hogy jól csináljuk?
    Csináljuk.., a többesszámon van a hangsúly, lehet hogy nem Ő hibázott, lehet hogy én. A lényeg, hogy nem jön össze.
    Ha valaki azért haragszik rám mert nem tudunk együtt dolgozni,azt sajnálom.
    Nem akartam soha és nem is szándékozom senkit megbántani, de ha nincs közös összhang akkor nincs, ezt tudomásul kell venni.

    Soha nem szidtam senkit semmilyen fórumon, én kaptam eleget. Talán megérdemlem. De ha megérdemlem akkor miért nem szemtől szembe!?
    Nem köszöntem a folyóson!? Ha valaki ismer és ezt elhiszi, hogy direkt nem nézek a munkatársamra aki köszön, azt sajnálom. Aznap több felmondás is volt.
    Aki akart mindeki megtalált, volt akivel egy órát beszélgettem, volt aki két percet kért. Aki igazán akart az mindig megtalált.

    Azt gondolom, hogy felnőtt emberek megbeszélhetik a problémájukat.
    Ha valakinek gondja van velem, az kérdezzen meg, válaszolni fogok.
    De az, hogy bloggokon, összejöveteleken szidnak az emberek és azt aminek tagjai voltak, annak nem látom értelmét.

    Szívesen elmennék egy Jasmin-os rendezvényre és válszolnék a kérdésekre… mégiscsak én lennék a leghitelesebb a JMG ügyeiben.

    Köszönöm a figyelmet!

    Gattyán György
    JMG

  14. Szia Gyuri!

    Köszönöm hogy írtál.
    Felvettem Veled a kapcsolatot mail-ben és amíg nem beszéljük meg, hogy privátban vagy így publikusan lenne-e jobb reagálni az elhangzottakra, lezártam a bejegyzést.

    szia,
    Harder

  15. Szia Gyuri, szia Mindenki aki követi ezt a bejegyzést,

    Gyurival tisztáztuk, milyen módon kellene folytatni ezt a beszélgetést (privát vagy publikus módon) és nagy örömömre partner abban, hogy a problémákat, a felmerült kérdéseket itt beszéljük meg. Szívesen válaszol a kérdésekre, én szintúgy.

    Mielőtt viszont folytatnám, szeretnék minden olvasót/hozzászólót arra kérni, hogy tartsa tiszteletben a másik véleményét. Akkor is, ha az nem tetszik. Normális hangnemben és stílusban hozzá lehet szólni a beszélgetéshez, ám a nem ideillő írásokat tekintet nélkül arra ki írta, törölni fogom.
    Ennek érdekében egy ideig most az összes blogbejegyzés csak moderáció után fog megjelenni, úgyhogy kis türelmet kérek ha küldés után nem jelenik meg azonnal.

  16. Először is köszönöm mégegyszer, hogy reagáltál itt a blogon, erre – ahogy azt Te is írtad – nem volt példa. Többször is végigolvastam amit írtál és igyekszem mindenre válaszolni.

    A középvezetők kinevezését én nem tartom hibás lépésnek, szerintem szükséges és jó döntés volt. Hisz ki más irányított volna szakmailag egy időközben igencsak nagy létszámúvá duzzadt szakember gárdát? Ezekre az emberekre mind Nektek, mind pedig a többieknek szüksége volt. A középvezetők legtöbbje büszke volt arra, hogy bizalmat kapott, hogy elismertétek a kinevezéssel a munkájukat.

    A többi középvezető nevében nem tudok és nem is akarok nyilatkozni, majd megteszik maguk ha úgy érzik szeretnének reagálni. Amit a magam részéről el tudok mondani, hogy én – bár ez most valószínűleg hülyén és nyálasan is hangzik de már nem érdekel – a “csillagokat is lehoztam volna az égről” a cégért, a többiekért, értetek.
    Beleadtam apait-anyait a munkámba, éjjelente hosszú órákon keresztül továbbra is a jasminos dolgokkal foglalkoztam (volt hogy egyedül, volt hogy másokkal), próbáltam vagy a lapokon javítani, vagy új ötletekkel előállni, hibákat keresni hogy mit kellene még javítani, azon agyaltam folyamatosan, hogy csinálhatnánk egy még jobb, egy még nagyobb valamit. Tettem ezt azért, mert szerettem a munkámat, szerettem a többiekkel dolgozni, büszke voltam arra hogy hol dolgozom és hogy minek lehetek része. Nem vállaltam privát melókat, a saját lapomon kívül csak a Jasminnak éltem mert bíztam abban amit hallottam, hittem a szavaknak. Épp ezekért kicsit úgy is éreztem, hogy “enyém” is ez a lap, persze hogy megszerettem és úgy figyeltem rá, mintha a nulláról magam hoztam volna létre.

    Írtad, hogy “Ők nem voltak vezetők.” Elfogadom és osztom a véleményed, nem mindenki volt az vagy legalábbis nem mindenki volt jó vezető. Ezt 2 fél tudja megítélni: Te és azok a munkatársak (legyen az egy másik vezető vagy a csoportjába tartozók), akikkel ezek a vezetők együtt dolgoztak.

    Azt hogy Te ki tartottál jó vezetőnek, nem tisztem találgatni de abban ugye egyetértünk, hogy akikkel nem voltál elégedett, azokat leváltottad vagy elbocsátottad. Ha nem voltál elégedett az eredményekkel, azt is közölted, esetemben is volt erre példa de utána hogy megbeszéltük, min és mit kellene változtatni, azt is megmondtad, hogy elégedett vagy az eredménnyel. Ez a legelején történt, jó rég volt már. Mivel én ezután elég sokáig voltam középvezető és nem rúgtál ki, nem váltottál le, nem mondtad többször hogy rosszul csinálnék valamit – úgy vettem/veszem hogy a munkámmal elégedett voltál, nem azzal volt a baj. Másképp 2 évig nem is lehettem volna a cégnél, ebben biztos vagyok.

    Mint vezetőt a kollegáim is megítélhetnek természetesen, erre szintén lehet reagálni, nem fogom kimoderálni ha azt írja valaki, szerinte rosszul végeztem a munkám.

    Az elbocsátásokról annyit, hogy amiről most beszélünk, az a kirúgás sorozat volt amikor számtalan olyan ember lett elküldve, akiket szerintem nem kellett volna. Jó szakemberek voltak, kellettek volna a cégbe és még emlékszem, hogy próbáltuk meg “menteni” akiket lehetett. Volt akit sikerült, volt akit nem.

    Az elmúlt 2 évben természetesen volt olyan ember is akinél én jeleztem, hogy gond van és keressünk helyette új kollegát. De ezek a kirúgások nem egyik pillanatról a másikra történtek, beszéltem velük, elmondtam előtte hogy mi a gond, min kellene változtatni/javítani stb… próbáltam őket felhozni a többiek szintjére pl. szakmailag. Ha nem sikerült, fájó szívvel de én közöltem velük az elbocsátást.
    A utolsó beszélgetéskor próbáltam úgy viselkedni hogy ne sértsem meg őket, sok sikert kívántam neki a továbbiakban, ha volt gyenge területe akkor megmondtam, hogy min erősítsen, mit tanuljon stb.. volt olyan kollega is akinek utána privátban mail-en keresztül – ha volt kérdése – segítettem.

    Örültem volna, ha ezek esetemben is megtörténtek volna. Ha odajön valaki és azt mondja, figyelj ez és ez a gond. Vagy azt mondja, hogy az a helyzet nem tudunk tovább együtt dolgozni és váljunk el békésen. Úgy mint anno az elején. Ilyesmi nem történt, egyszerűen behívtak és kirúgtak mindenféle előzetes nélkül úgy, hogy közben előző héten még elfogadtátok az ötleteket és javaslatokat, amiket küldtem és látszólag rendben volt minden.

    Végül nekem nagyon bejött ez a fajta oktatási rendszer. Gondoltam, ha lesz cégem akkor majd megmutatom mindenkinek…szintén hiba volt. Nem tetszett az embereknek, megértem. Mindenki a képembe mosolygott és a hátam mögött szídta az egészet.
    Ezt is megértem. De ha innen nézzük, akkor ki az aki nem azt mutatja ami az igazi véleménye!?

    A szemináriumokkal egy volt a baj, hogy gyakorlatilag senkinek nem tetszettek az ott elhangzottak de féltek kimondani, mert már az első alkalommal előtt megkaptuk a fülest: “a szeminárium után mindig kiesnek páran”.
    Hogy én miért hallgattam és miért nem mondtam a szemedbe az igazi véleményem? A véleményemet leírtam a többiekkel együtt a szeminárium után – ahogy azt kérted – és amit akkor mondtam, nem is volt hazugság, tényleg úgy gondoltam. Azóta némileg változott a véleményem és ezt olvashattad ebben a bejegyzésben, de még kicsit kiegészíteném.

    A szemináriumok alapvetően nem voltak hülyeségek vagy rosszak, én minden kollegámnak azt tanácsoltam – amikor megkérdeztek róla – hogy menjenek el, nézzék meg mi történik ott. Ne mások véleménye alapján ítéljék meg. Most is ezt mondanám, ne higyjenek nekem, próbálják ki és lehet, hogy tetszeni fog.
    Ahogy azt írtam is, vannak ehhez kapcsolódó szép emlékeim, én alapvetően jól éreztem magam de tény, hogy pár dolog nem tetszett. Mik voltak ezek?

    – Nem tetszett, hogy egy tőlem távol álló világnézetet, gondolkodásmódot akarnak rám erőltetni. Elég lett volna bemutatni és rám bízni a döntést, hogy részt akarok-e venni pl. a gyakorlatokban, nem pedig erőltetni és kötelezővé tenni.
    – Nem tetszettek a túlmisztifikált gyakorlatok. Ezek egy része a biológián alapultak, mások meg szerintem egyszerűen rutinból mentek egy összeszokott társaságnak.
    – Nem tetszett volna, hogy ki kell mennem egyedül a kollegáim elé és ott például táncolnom percekig a Gotan Project zenéjére. Nem vagyok táncos, bénáztam és égtem volna a többiek előtt, rettentően zavarban éreztem magam. Még jó, hogy Ziona megmentette a helyzetet és lejtett velem egy táncot (thx Zio!) ;)
    – Nem tetszett a felhőradírozás és az ehhez hasonló gyakorlatok

    Volt ami tetszett a szemináriumon. Mik voltak ezek?
    – hogy együtt voltam a kollegáimmal és jókat dumáltunk, végre nem csak szakmai dolgokról
    – kirándulás az erdőben
    – tollasozás
    – közös sörözés
    – közös programok, melyeket mi választottunk
    – a táncosok (csajok), ők profin nyomták :)
    – a kártyaparti
    – a pingpongozás
    – stb…

    Én a szemináriumot alapvetően egy csapatépítő tréningnek tekintettem. Minden olyan elemét, mely nem volt kötelező, nem volt kínos és arról szólt, hogy jobban megismerjük egymást kicsit kimozdulva az iroda falai közül, szerettem. A többi nem jött be.

    Így már gondolom tisztázódik a helyzet, miért féltem én is, illetve hogy mit féltettem. Féltettem az állásom, a munkám, a kollegáimat, a barátaimat, a családomat, a megélhetésemet. Nem voltam hajlandó minden jót beáldozni csak azért, mert volt évente pár nap amikor egyes dolgok nem tetszettek. Úgy gondoltam ez elviselhető áldozat a többi jóért cserébe, és most is így gondolom.

    A kirúgás napján a nem rám nézés és nem visszaköszönés lehet hogy véletlen műve volt, nem vettél észre mikor Veled szemben mentem és köszöntem. Lehet hogy nem is szándékosan csináltad, csak tudat alatt én már nem léteztem és egyszerűen azokkal foglalkoztál, akik még ott vannak. Kideríteni már úgysem tudjuk, igazából nem is érdekes mert ami történt, megtörtént. Megalázónak tartottam volna ha én rohanok utánad ezek után csak azért, hogy azt mondhassam: “viszlát” és nem volt miről beszélnünk sem, hisz aláírtam amit kellett.

    Soha nem szidtam senkit semmilyen fórumon, én kaptam eleget. Talán megérdemlem. De ha megérdemlem akkor miért nem szemtől szembe!?

    Ennek egyszerű oka van. Azok merték leírni ezeket, akik már nincsenek a cégnél. Ők megtették ez pl. egy szakmai fórumon vagy egy blogon, ezeket olvashattad régebben. Volt itt is ilyenre példa régebben, moderáltam őket és az írót megkértem, ne itt akarja ezt elmondani. Most már nem vagyok jasmin-os, nem érzem úgy hogy védenem kellene a céget vagy jó hírnevét vagy bármit. A blog mint közvetítő közeg azért kerülhetett szóba, mert én is és a többi blogger is ilyen formában írja ki magából, mi foglalkoztatja, mi bántja adott esetben. Nekem ez jelenleg a kirúgásom körülményei voltak, így hát kiírtam magamból azért, hogy kicsit megkönnyebüljek és hogy tovább tudjak lépni.

    Akik bent vannak még, nem fogják a szemedbe mondani hogy félnek. Félnek minden nap a kirúgástól, félnek attól hogy mikor kapják meg a papírt, reggelente a legtöbben gyomorgörccsel lépnek be mert nem tudják, mi vár rájuk. Bizonytalanságban vannak tartva.

    Csütörtök délután én ettől a gyomorgörcsös állapottól megszabadultam, örülök neki. Komolyan mondom hogy nem haragszom sem Rád sem másokra, nem vettem zokon magát a kirúgást sem, hisz ez a dolgok természetes rendje, első naptól kezdve tudtam, hogy nem a nyugdíjas állásomat találtam meg. Én kínáltam a tudásomat és tapasztalatomat, te kínáltad a munkahelyet, a fizetést, szerintem mindketten elég jól jártunk a másikkal. Ha a mostani ismeretek birtokában visszamehetnék egy időutazás keretében és újra jelentkezni kéne, megtenném és dolgoznék a cégnél, hisz rengeteg tanultam ott.
    Egyszerűen csalódott vagyok, hogy így lett vége ennek az egésznek, úgy éreztem magam mint akit le se szarnak, már elnézést a vulgáris kifejezésért.

    Mivel céges mailről már nem tudom megtenni, jöjjön az utolsó “javaslatok és módosítások”, hátha lesz benne valami használható ötlet. Ha csak 1 megvalósul, már megérte leírnom a gondolataimat.

    – A legrosszabb a bizonytalanság és ezen tudnál segíteni, ha beszélgetnél velük, ha elmondanád mi a helyzet, mire lehet számítani. Ennyi kellene, nem több. Én nap mint láttam az utolsó időkben hogy munkatársak lehalkított hangon azt kérdezgetik egymástól, hogy ki mit tud, kiket rúgtak ki (mert ez sincs kommunikálva), miért rúgták ki stb.. Legalább ezeket közölni kellene az emberekkel.

    – Ne legyen több szeminárium. Ahogy Te is leírtad, tudod hogy nem tetszett a többségnek.

    – Legyen több csapatépítő tréning mint pl. a paintball-ozás volt. Nah az szuper volt, szerintem mindenki élvezte és ahogy láttad, nem az volt a gond hogy senki nem jelentkezett, hanem hogy túl sokan is. :)

    – Hagyd, hogy a dohányzó előtt megálljanak az emberek, senkinek nem jó hogy tilos ott várakozni. Ha nem kellene mondjuk 5x kimenni megnézni, van-e hely majd vissza, majd megint újra ki stb… hanem megállhatnának a hely előtt, 1-2 percen belül bejuthatnának, elszívnák a cigijüket és utána nyugodtan mennének vissza dolgozni. Ez a helyzet most senkinek nem jó.

    – Határozzátok meg pontosabban a feladatokat, mert most sokan nem tudják pontosan mit és miért is csinálnak. Megint csak a bizonytalanság a gond.

    – Biztos vagyok benne, hogy vezetőként, cégtulajdonosként nap mint nap rengeteg munkátok van amire mi nem látunk rá. Ám az embereknek a munkájukhoz szükség lenne bizonyos döntésekre, ezeket valakinek meg kellene hozni. Bízzatok meg jobban a középvezetőkben és hadd döntsenek a szakmai részleteket illetően.

    – A kirúgott munkatársakkal a középvezetője beszéljen, ő mondja el neki a hírt. Ha ez valamiért nem megoldható, akkor legalább legyen ott az illető és a hír után hagyjátok őket pár percet beszélgetni. Ha középvezetőt rúgtok ki, akkkor Ti mondjátok el neki, veletek állt mindennapi kapcsolatban. Nincs annál rosszabb, mint mikor olyan valaki ül veled szemben aki a nevedet csak onnan tudja valószínűleg, hogy elolvasta a maga elé tartott papírlapról és akivel soha egy mondatot nem beszéltél.

    “Szívesen elmennék egy Jasmin-os rendezvényre és válszolnék a kérdésekre… mégiscsak én lennék a leghitelesebb a JMG ügyeiben.”

    Ez egy érdekes rendezvény lenne, ebben biztos vagyok. :) Akik elmentek a cégtől, valószínűleg sokan megjelennének, akik még ott vannak, szerintem nem. Én bevallom tartok kicsit attól, hogy egy ilyen sörözésnek vajon lesz-e valami értelmes eredménye, arra nem lennék kíváncsi hogy esetleg ez az egész egy értelmetlen vitába torkolljon.
    Akit érdelne egy ilyen sörözés, jelezheti itt a blogon és meglátjuk, mennyien jelzik a szándékukat, össze lehet-e hozni valamit.

    Jóéjt mindenkinek!
    Harder

  17. Jasmin… érdekes és sokarcú cég, valószínűleg több szempontból is egyedi képződmény, mindenesetre markáns és az emberben nyomokat hagyó időt lehet ott eltölteni. Pár gondolat így egy év távlatából, azt mondják az idő perspektívát ad, jobb rálátást a dolgokra. Vagy ha azt nem is, de nyugalmat biztos, letisztulnak az érzelmek, tudod csak a tényeket, történéseket nézni kevéssé befolyásolva attól, hogy épp szereted vagy utálod, dühös vagy, vagy netán épp megsértett.

    Az alábbiakban pár kis szervezet és vezetéselméleti gondolat ami felötlött bennem a cégről gondolkozva, visszaemlékezve.

    Szakmailag a cég nagyon-nagyon erős, az ott dolgozó emberek, kollégák tudása kiemelkedő, szakmai fejlődés, tanulás szempontjából az itt elvégzett munka meghatározó tapasztalat lehet. Ez az a hely, ahol ha szembesülsz egy szakmai problémával és nagyon elakadsz akkor érdemesebb kimenni a társalgóba és kérdezni, beszélgetni a többiekkel nekik milyen ötletük lenne, minthogy csak simán rákeresni az interneten – jó eséllyel úgyse találsz ott választ, sőt sokszor te vagy az első aki felteszi a kérdést. Ilyen az, amikor a fejlődés első vonalában dolgozol, te vagy aki felfedezel és kimész az ismeretlenbe a válaszokért és nincs semmi ami ennél jobban képes fejleszteni a szakmai tudást.

    A fent leírt környezetben dolgozó fejlesztő sajátos emberfajta. Önálló. Szuverén egyéniség, aki megszokta sőt igényli, hogy a saját feje után megy, önálló gondolatai, döntései vannak. Nem vagy nagyon nehezen vezérelhető és akkor is csak ideig, óráig. Ráadásnak nem csak szűk szakterületén jó, hanem egyéb kapcsolódó területeken is, és mivel ezt tudja is magáról, így simán átlép, ha épp úgy érzi szükséges másik területre is. Ő a tökéletes munkaerő ha a semmiből kell valamit alkotni, amikor elindítani kell a dolgokat, létrehozni. Akár kis csapatban pár ilyen ember csodákra képes, példa rá a jasmin épp. Amikor én odakerültem két éve húszan-harmincan ha voltunk az egész cégnél, és ugye gyakorlatilag akkoriban készült el a rendszer lelkét alkotó flash-php motor alapja. Ezek az emberek, ez a környezet rettenetesen flexibilis, hatékony – ez a személy orientált szervezet. Ha gond van egy-két ember nekilát és megoldja, nuku bürokrácia, mindenki mindenkivel kommunikál. Az egyes emberek a folyamatok és a szervezet alap pillérei, tőlük, az ő személyüktől függ az egész működés.

    Aztán a dolgok beindulnak, és minden elkezd növekedni. Egyrészt bármilyen jók is ezek az emberek, a nap 24 órából áll, 25 órát nem képes senki dolgozni. Másrészt a növekedéssel párhuzamosan felértékelődik a stabilitás. A kezdeti személy orientált szervezeti forma az emberekre épül, így nagyon erősen függ az aktuális emberektől. A növekedés folyamán megjelenik az igény a cégvezetés részéről a stabil struktúrára. Az eddigi amorf, mindenki mindenbe belefolyik és mindenki minden területre valamilyen szinten rálát helyébe a munkakörök, munkaköri szerepek lépnek. Ennek első jeleként az eddig munkatársakhoz közeli vezetés lecseréli a farmert és pólót ingre és vászonnadrágra (vagy netán öltönyre) és elkezdi felvenni a vezető szerepkört. A mindenhez értő pár rendszergazda mellé megjelenik több segéderő, meg egy rakat operátor, ügyeletes, hogy mindig legyen valaki a gépek mellett. Új emberek tömege, és a régi mindenki kicsit mindenben benne van szerepkörök osztódnak és átalakulnak stabil szervezeti struktúrává. Az eddigi személy orientált szervezet átvált struktúra orientálttá. Legalább is elméletben ez történik.

    Gyakorlatban egészen más. Az eddigi meghatározó emberek kezdik magukat kényelmetlenül érezni. Ők önállóak, önjáróak, a kissé kaotikus változó környezetben érzik jól magukat, kicsit ezzel is foglalkoznak, kicsit abba is belefolynak. A merev szervezeti struktúra nekik kezd börtön jelleget ölteni, mintha megnyirbálnák a szabadságuk. Továbbra is az eddigi mederben szeretnek és akarnak dolgozni, ki-kitörnek a szerepekből és ezzel elkezdik a kigondolt struktúrát lerombolni. Nem szándékosan persze, nem akarják ők ezt valóban szétszedni, csak ők emberileg, beállítódottságilag, érzelmileg nem fittek a merev struktúrára, oda egy másik embertípus a megfelelő, akik persze meg is jelennek és elkezdik belakni a szerepeket, munkaköröket. Közben beindul egy állandó, de látens küzdelem a régi emberek és az új struktúra között, aminek a végén sajnos csak vesztese lesz. Vagy növekedés és stabilizálás látja kárát, ahogy a kialakítandó és kigondolt struktúra szépen fokozatosan szétolvad, vagy az emberek távoznak szépen sorban. Vagy legrosszabb esetben mindkettő.

    A folyamatot persze lehet segíteni és gyorsítani is. Ebben a Jasmin sajnos jó munkát végez éppen a szemináriumok révén. Magukról a szemináriumokról lehet sok rosszat is mondani, de ha kidobjuk a tömény misztikai baromságokat (ez kb a megnyilvánuló rész 90%a) a mélyen azért lennének dolgok amik értékesek lennének. Önismeret, önfejlesztés, empátia hogy a nyilvánvalókat említsem. Jelen formájában viszont épp az irányítható, szervilis személyek, munkaerő kirostálására jó, és eltávolítja, eltaszítja a közösségből az önálló gondolkodású lényeket. Ami akárhogy is nézzük érthető, mert a cégnek alkalmazottakra van szüksége és nem indivídumokra.

    Nem biztos persze, hogy ez ennyire tudatosan tervezett, inkább csak arról szól, hogy általában a vezetők vezethető emberekre vágynak. A probléma csak az, hogy a vezethető emberke nem olyan hatékony. Neki meg kell mondani merre menjen. Az önálló ember képes vinni a hátán a céget, kiemelkedő fejlődési ütemet generál. A vezethető csak stabilizál, és lassú, hosszú folyamatú növekedést képes generálni. A kettő viselkedésforma emberileg, érzelmileg, gondolkodásmódilag annyira különbözik, hogy egy ember vagy egyik, vagy másik, mindkettő nem tud lenni. A Jasmin hozzászokott a tehetséges, hatékony emberekhez, munkaerőhöz. Ők hozták létre a céget, vitték el oda hol van. Továbbra is ilyen embereket keres és vesz fel. Viszont a felvétel után a munkavégzés közben az elvárás a vezethető ember. Mielőtt valaki félreérti, ezzel nem minősítem a céget, sőt azt akarom mondani, hogy valamilyen szinten felismerték mire lenne szükségük. Ha körbenézünk a világban azt látjuk, hogy mindenhol a komolyabb nagyobb cégeknél ilyen, vezethető emberek dolgoznak. Világszerte az irodák 80-90%ában. Mert ez ad struktúrát, ez ad stabilitást, állandóságot. Az önálló emberkék kis garázscégekben dolgoznak, és a semmiből csinálnak valamit, valami újat.

    Ahogy én látom a Jasminnál nem a felépítendő épületnek megfelelő alapanyagból akarnak építkezni, olyan ez mintha gömbökből akarnánk falat építeni négyszögletes tégla helyett. Kissé nehézkes… Egy nagyon kemény döntést kéne meghozni, illetve kellett volna már vagy másfél-két éve: Lemondanak a tehetséges, jó, komoly szakember munkatársakról, a legjobbakról, és a kevésbé jó, de a szervezetbe beilleszthető vezethető embereket vesznek fel és alkalmaznak (maximum két-három külön kezelt és kiemelt talentum kivételével) és ezzel együtt lemondanak a különleges flexibilitásról, kiemelkedő növekedésről. Vagy pedig lemondanak a szervezeti stabilitásról, arról hogy a szervet és a folyamatok ne függjenek nagyon erősen a munkatársak személyétől, cserébe a kisebb de hatékony szervezetért és a lehetséges növekedésért. Úgy néz ki a kettő együtt (stabilitás és flexibilitás) nem megy, választani kellene és talán megtalálni az egyensúlyt.

  18. Nem ismerem a Jasmin-t, innét-onnét az évek során hallottak is csak homályos képet sejtetnek róla, ezért nem is szeretnék véleményt nyilvánítani.
    Ami viszont lejön, hogy nagyon korrektül kezeled ezt a konfliktust, nem mocskolódsz, levonod a tanulságokat, és kész.
    Maximális tisztelet, példa értékű.

  19. A magam részéről értékelem Gattyán György hozzászólását.
    De álszentségnek tartom, ezt majd a saját blogomon kifejtem. Nem fogok itt “fröcsögni”, hogy ***** klasszikus mondatát idézzem…

  20. Sziasztok!

    Én nem vagyok közvetlen alanya ennek a munkahelyi problémának de a saját bőrömön tapasztalom a vele járó idegeskedést és bizonytalanságot. Hogy most miért is írok mégis??Mert megvan a véleményem és szeretném megosztani veletek!

    Egyetértek Harderrel abban,hogy humánusabb dolog lett volna kis idővel azelött szólni az érintett kollegáknak a munkaviszonyuk megszünéséről,mielött az bekövetkezik.Már csak azért is mert mindenkinek van egy élete amit az adott körülményeknek megfelelően alakít.

    Igaz,hogy egy cég “fönöke” nem ismerhet 200 alkalmazottat.De ha már kirugásra kerül a sor és a vezetőknek ez alapján kell listát összeállítanuk,akkor nem hiszem,hogy a jó szakemberek lettek volna kirugva! Ezért szerintem nem a középvezetők hibázatathatóak,kivéve ha célirányosan állították össze a listát.

    És úgy gondolom,hogy ha már az őszinteségnél tartunk (pár sorral feljebb) akkor meg is kell indokolni,hogy miért válik meg a cég az adott személytől!

    A szeminárium meg egy olyan dolog mint a vallás.Van aki hisz benne és van aki nem!Ezt el kell fogadni.Ezen ember nem tud változtatni.És úgy gondolom sajátmagamból kiindulva,hogy ha nem is tetszik,nem a főnöknek fogom elmondani aki ennek a megszállottja.
    Azért az ember sajátmaga alatt nem vágja a fát!!

    Köszönöm a figyelmet!

  21. Én már “túl vagyok” a jasminos történéseken, azóta megtaláltam a helyem, és kétségtelen, nagyon sok jó kollégát, szakmai segítséget és (remélhetőleg) barátságot is köszönhetek a cégnek. A kulcsszó amúgy is elhangzott : a félelem.

  22. Gyurinak üzenném , hogy biztosan nagyon rossz lehet vissza olvasni az ilyen, és hasonló vagy rosszabb postokat, de erre van egy nagyon találós magyar közmondás: nem zörög a haraszt ha a szél nem fújja. Nem véletlenül van ennek ekkora visszhangja: a Jasmin egy szakmailag elismert cég lehetett volna, ha nem lett volna áldozata Zolotov professzor ideájának rajtad és az Eos-os eszement karneválos bandáján keresztül. Nagyon nagy felelősség volt a kezetekben és nem féltetek visszaélni vele, emlékezzünk csak arra az esetre amikor ki volt rúgva az egész cég egy napra… nem fordult meg a fejedben hány ember van aki családos, akinek ki van centizve minden fillérje, akinek nem volt játék ez az egész? Arról nem is beszélve hogy ezért úgy be lehett volna perelni a jasmint hogy azon nem segít a sok milliárd amit összetapsoltatok.
    Mit gondoltatok akkor mikor elvettétek még az innivalót is az ott dolgozóktól, de a **************************** ********** *********? És mennyi szidást kaptak azok akik amúgy dolgoztak normálisan?
    Lehet haragudni egymásra, bár én haragot nem érzek irántad, irántatok, próbálom azzal magyarázni az egészet hogy a pénz meg Sándor elvette az eszetek, és e kettőtől megvakulva felejtettetek el embernek lenni. Neked nyilván tök mindegy, életed végéig gondtalanul fogsz élni, de azt remélem sosem felejted el hogy volt pár ember akibe nagyon nagyot rúgtatok, ok nélkül.

  23. Heló!

    Majd’ 3 évet lehúztam a Jasminnál és bár nem szokásom ilyesmi, ezt tudjátok jópáran, itt egy pár sor az én gondolataimból, véleményemből. Lehetséges, hogy azoknak, akik sosem kerültek a Jasmin közelébe esetleg zagyva, érthetelen lesz, amit írok, de ezt most nézzétek el nekem, ez inkább a régi kollégáknak, a csapanak szól.

    Kezdetek:
    Volt szerencsém -ha nem is az elején, hiszen már épült pár éve, de- egy olyan fázisban landolni a cégnél, mikor a 3 műszakos supporttal együtt lehettünk vagy 20-an a cégben. A level 80-as karaktereknek még híre sem volt, Sycora és Atka voltak a programozók (!), a csudaszép flash appletek helyett lomhán betöltődő Java-s szarságok virítottak mindenki kedvenc piros szájtján. Azokban a napokban ünnepelte a cég, hogy egyik este átlépték a varázslatos 200-performer-online “álomhatárt”. A semmiből kerültem oda, hirtelen a hobbimból lett a munkám és ezek az emberek azt találták mondani bármire, amit csináltam, készítettem, hogy “jó lesz”, “tetszik”, “nagyon fasza”. Hitet adtak. Olyasmit, amit az embernek magának kell megtalálnia az életben. Van, aki így született, van, aki elég talpraesett, nagy a hite, önbizalma és van, akinek ezt is tanulnia kell. Ők segítettek ebben, hogy a hitem megtaláljam.
    Eredmény? Bejártunk hétvégén, benn voltunk éjjel, konstans dolgoztunk otthonról. Csak egy dolog számított: hogy menjen a munka, kész legyen a feladat, amit ránk ruháztak, amivel megtiszteltek. Yes, barátaim, megtiszteltetés volt ott dolgozni. Corporate feelingnek nyoma sem volt, álom meló volt a kezdetekkor. Hagyták, hogy az ember a saját ritmusában dolgozzon, nem volt kötött munkaidő. Az úgy is kiderült, ha valaki lusta volt, vagy nem érdekelte igazán, mi van a projektekkel. Ezek az emberek persze ki is hullottak ugyanúgy, mint bármilyen más cégnél. Vagy maguktól, vagy küldték őket.
    Amit sokan elfejtenek, hogy olyan munkakörülményeket kaptak, amikhez más helyeken esetleg nehezebben jutnak hozzá. Nem, nem a szoftver-hardver kombóra gondolok, nem is a szép irodákra, vagy éppen az ingyenebédre. Kaptunk valamit, ami mindennél értékesebb: azt csinálhattuk, amit szeretünk és úgy, ahogy mi szeretnénk. Ez volt a legnagyobb erénye a Jasminnak mind közül. Alkothattunk a saját szánk íze szerint. A vezetőink terelgettek, tanítottak, elmondták, hogy a megvalósítás miért fog akadályokba ütközni, de sosem mundták, hogy szar, amit csinálunk, vagy, hogy bénák vagyunk, vagy, hogy menjünk a fenébe. A tapasztalat-szakértelem-kreativitás hármas egymásra talált, és nyílvánvaló volt, hogy ezekből csak jó dolgok születnek majd.

    A hit:
    És, ahogy én elkezdtem hinni valamiben (magamban, Allahban, a Jóistenben, Britney Sprears-ben – kurvamindegy), meg kellett értenem, fel kellett fognom, hogy a vezetőim is hisznek valamiben. Hittek abban, amit csinálnak – a legfontosabb. Hittek a jövőjükben, hittek a “cég”-ben, a hatalmas irodában, ahol 200 ember nyüzsög majd és viszi sikerre a projekteket. És hittek egy olyan oktatási rendszerben, ami nekünk, egyszerű földi halandóknak nem különb a Sztálin-rezsimnél, a Szcientológiai egyháznál, vagy éppen a Jim Jones féle People’s Temple-nél. Lehet őket ezért átkozni, de akkor engem is átkozzatok azért, mert hiszek abban, amit most csinálok és ahogyan most csinálom.
    Ők ez idő tájban kezdtek anyagilag rohadtul sikeresek lenni (mi, a dolgozók is) és természetes emberi reakció, hogy a körülményekhez párosították az elért eredményeket. Azaz, a “rendszernek” köszönhetik a sikert, csakis a “technológiával” tudták ezt elérni, amijük van. “Itt senki nem ért semmihez, mégis sikeresek lettünk!” Tehát kell, hogy legyen valami, ami az egészet viszi előre. Sokszor elhangzott már, közhely lett a falakon belül: aki nem hiszi, ismételje meg ugyanezt, csináljon valamit, ami legalább ennyire sikeres. A saját hite szerint. Természetesen a siker önmagunk által mért mértékegysége és mennyisége is a saját hitünktől függ. Egy commercial weboldalnál meg az eladások számától.

    A “rendszer”:
    Fájó dolgok, megalázó helyzetek, gyomorgörcs, lehangoltság, kilátástalanság. Mindannyian átéltük. (Jelzem, a Normafa Hotleben eltöltött 1 hét szüzekkel tömött paradicsom volt, mondjuk a 2005-ös agárdi vagy éppen az überbrutál 2006 augusztusi ukrajnai, a semmi közepén, a tehéntrágya-kupac tetején megtartott, csupa idegen büdös-izzadt emberrel körülvett 1 hetes szemináriumhoz képest, ahol a “no escape” érzés hús-vér formában testet öltött és másodpercenként harapta véresre a tudatomat. Még vodka sem volt, hogy feledtesse mindezt :) ). Mindenkinek a saját hite szerint alakult ki a képe erről az egészről. “Szekta”, “kommuna”, “gyülekezet”, “voodoo-zás” – ilyen és hasonló kifejezésekkel illettük és illetjük mai napig az egész balhét. Nyílt titok már, hogy a szeminárium is csak egy mérő volt. Megmutatta, kiben bízhat a cégvezetés, kik azok, akik teljesen elkötelezettek, akikre lehet jövőt építeni. És persze kik, akik eléggé talpraesettek, hogy saját kis világukból, illatos hálószobájukból kirángatva egy fosnak titulált helyzetben megállják a helyüket. Sokan már “le voltak írva”, mikor odamentek, nem csak az ottani viselkedés volt a döntő.

    Gyuri és a többiek:
    Sajnálom, hogy nem tudtátok jobban megismerni Gyurit. Nekem volt szerencsém több, hosszabb beszélgetéshez vele, talán kijelenthetem, hogy közelebb kerültem hozzá az átlagnál. Továbbra is azt mondom, sokat köszönhetek neki. Nem gonoszabb vagy bolondabb ő bármelyikünknél – ugyanolyan ember, mint mi, a saját gyengeségeivel, hibáival. És ugyanúgy próbálja kijavítani ezen hibákat, mint mi. Persze a saját módszereivel, a saját hite által vezérelve. A többi vezetőnek is meg volt a hite. Sokszor különböztek össze ezek miatt. Az ajtók mögött villámok cikáztak, hatalmas viharok tomboltak. De a cég volt a legfontosabb és mi ebből szerencsére nem sokat érzékeltünk, továbbra is mindent megkaptunk, hogy a munka zavartalanul, gördülékenyen menjen tovább.

    A szép dolgok:
    Hogy egy kicsit öncélú is legyek. A sok szép és randa körülmény mellett voltak csudajó, a gyarló emberi lényemnek is tetsző dolgok. Olyan országokban jártam a céggel, ahol azelőtt sosem; olyan szállodákban hajtottam fejemet álomra, ahol a jövőben csak sok áldozat árán fogok tudni megfordulni; ettem homárt és az asztalomon a vacsoránál szuperjó, illatos, fiatal csajok tartottak nekem fűrdőruha-bemutatót; mulattam önfeledten az éjszakát a hurrikántól pár mérföldnyire; delfinek vesztek össze azon, hogy melyikük vigyen körbe a hátán. És volt, hogy azért akartak rám büntetést kiszabni, mert a kezembe nyomott pénzköteget nem akartam képes lenni elkölteni egy világvárosban a megadott idő alatt! Őrület!

    A fordulópont:
    Valahol minden rosszabbra fordult. Legalábbis mindannyian úgy éreztük. Elmúltak a “szép napok”, megjelent a corporate érzés, 10:00-ra kellett járni és ránk szóltak, ha 18:05-kor még benn ültük. WTF? “Ez eddig nem vót!”
    El kell fogadni, hogy ennyi embert terelgetni már nem lehet a régi módszerekkel. Vezetőket kellett kinevezni, hogy a működést fenn lehessen tartani. KWS jól mondja, az indivídum által biztosított fejlődést felváltotta a szervezettség által vezérelt stabilitás. A régi dolgok egyszerűen eltűntek. A mai srácok a cégnél talán éreznek még a régi feelingből valamit. A szelleme még nagyon halványan ott járkál a falak között, de a legújabbak már biztosan nem látják, nem érzik. Más a hitük.
    Emberek, vezetők, tulajdonosok kezdtek leválni a cégről. Önszántukból. Tudták, tudtuk mindannyian, hogy ez a cég már nem az a cég, ahova beültünk. Nem tudtunk tovább hinni benne.

    A mocsok:
    Nagy cég – kis cég, tökmindegy. Üzleti alapokon működtetett vállalkozás. A számomra legnagyobb shit, nem az emberek pofátlan elküldése vagy a kibírhatatlan szeminárium volt, hanem, hogy megpróbálták ránkerőltetni a bullshitet akkor is, amikor nyílvánvalóvá vált, hogy egy-egy döntés hátterében üzleti érdek húzódik és a “technológiának” bizony semmi keresnivalója az adott képletben. Nekem ez az emészthetetlen, hogy miért akarták velem elhitetni, hogy “átszervezés van”, “nem jók a vezetők, át kell alakítani”, “most nem tudjuk ezt a projektet megcsináln”, mikor világít, hogy zajlik valami a háttérben, amihez nekünk az égvilágon semmi közünk. Biznisz folyik a háttérben, mi meg le vagyunk borítva valami teljesen oda nem illő anyaggal. Bullshit. BS. Ez némelyeknek esetleg feltűnt már az elején, mások csak talán mostanra értik majd meg. Amit kaptunk, amit adtak, azokat most szépen elveszik. Vagy inkább éltetnek tovább a hitünkben, de már csak fenntartva az illúziót, hogy lehet ebből valami még. Mindenki hitt az utolsó pillanatig. Akik még maradtak, azok is hisznek. A vezetés már nem hisz. A csapatban, a kollégákban, az emberekben, akik körülveszik őket már biztos nem. Valami másban hisznek, ami nem a miénk és sosem lesz a miénk, amiben nehezen tudunk vagy tudnánk hinni, hiszen a saját hitünk, amire ők tanítottak nem ezt mondja nekünk.

    Hitem szerint az ausztriai téli balhé volt a csúcspont. Móka, kacagás, LOL, barátkozás, csajozás, pucérkodás, szauna, hidromasszázs, önfeledt kikapcsolódás – az élet színtiszta élvezete. Lecsúsztunk a lejtőn, amit “könnyű pályának” neveztek, óriásiakat buktunk, néhányunknak hetekig sajgó szervei, izületei, másoknak komolyabb sérülései voltak. Ugyanúgy, mint az azt követő időszakban, néhányunkat lezúztak, páran kiestek, de csak száguldott (még talán most is száguld) a szánkó lefelé. A célban persze lesznek győztesek és mi, akik hitünk szerint vesztesnek mondjuk magunkat, nevetgélve, ölelkezve, fázva elfogyasztjuk a forralt borunkat, mielőtt végleg eltávoznánk a helyszínről. Azért jó menet volt!

    It’s time to turn the page. Tényleg lehetne egy novellát vagy inkább regényt írni ezekről, és biztos vagyok benne, hogy mindenkinek, aki megfordult a cégben, saját fejezete lenne a nagy műben. Ez is csak azt jelzi, hogy kaptunk valamit, valami leírhatatlant, megfoghatatlant. Talán a hitet. De nézzetek előre, emlékezzetek a jóra, meg arra, hogy volt egy időszak, amikor mindannyian azt csinálhattuk, ami nekünk jó és nem azt kellett nézni, hogy mikor jár már le a munkaidő. It was fucking great fun!

    kthxbai

  24. Talán be kellene látni (bár sajnos sem a Jasminnál, sem hasonló méretket öltött cégnél nem dolgoztam), hogy álomcég, olyan amilyet első bekezdéseiben Tamás leírt nincs. Ha van is, az csak idő kérdése, hogy a bomba robbanjon. Van is egy találó mondás: a pénz vakít. Valóban, annyira könnyedén válik bármilyen jólelkű emberből egy materialista “kreáció”, hogy az már-már csoda.
    Vagyis röviden csak annyit, hogy minden üzlet mögött business zajlik. Ezen sajnos nem lehet segíteni. Vannak akik közlebb vannak a húsos tálhoz (egy darabig), aztán lesznek levált, sértett felek. Aki nem ért ezzel egyet, az nyugodtan mondhat ellenpéldát, nem hiszem, hogy talál :(
    Könyv? “Life at Jasmin!?” Nem is rossz! Szerintem hamar best-seller lenne, webfejlesztők körében legalább!

  25. Jasminos könyvre én is vevő lennék. :D
    A számtalan bejegyzésből úgy tűnik, nagyon erős karakterek voltak ott. Jó, hogy ezeket a dolgokat publikusan is leírják. Sokat tanulhatnak belőle a fiatal pályakezdők.
    Tupacko: Hát igen szerintem is. Minél nagyobb egy cég , annál kevésbé tudja a bal kéz, hogy mit csinál a jobb.

  26. Üdvözlök mindenkit!

    Bénes Krisztián vagyok, Noémi élettársa.
    Engedjétek meg, hogy kívülállóként hozzászóljak a témához.
    Noémi minden olyanba beavatott, amit nem láttam saját szememmel, persze nem cégtitkokba.
    Azt hiszem elég jól képben vagyok ahhoz, hogy vállaljam a hozzászólásom.
    Én több évig dolgoztam művezetőként és az a véleményem, hogy azt az embert, aki egyik pillanatról a másikra kirugdossa az embereit, olyan embereket is akik a szívüket, lelküket is beleadták a cég előmenetelébe, azt nem lehet cégvezetőnek nevezni, sőt még a becsületes ember jelzőt is meg merem kérdőjelezni.
    Konkrét példával tudok élni: Noémi.
    Többször keltem vele fel hajnalba, hogy bevigyem dolgozni mert ő az éjszakásokkal is akart találkozni, hogy ne keljen nekik a szabad vagy pihenőidejükből bemenni. És ezek után késő este mentem érte mert éppen még számfejtés is volt. De gondolom nem ő volt az egyedüli aki ilyen hozzáállással végezte a munkáját és utána széles mosollyal közölték vele, egy ölelésre való felkérés mellett, hogy nem végezte jól a munkáját, rossz a stílusa, ki van rúgva!
    Az már persze csak hab a tortán, hogy ezt állítólag egy olyan ember döntötte el aki kb.1 hónapja van a cégnél.
    Gondolom nagy rálátása volt a több éves elvégzett munkákra, és mindenkit megismert, mert ezek nélkül, hogy is ítélkezhetnénk mások felett.
    De mindannyian tudjuk, hogy valami egész más lehet a dolgok mögött.
    Köszi, hogy bele szólhattam és mindenkinek sok sikert kívánok!

    Tisztelt Gattyán György!

    Lehet ezeknek, az embereknek szépeket írni a közös munkáról meg a szép életről, de ők csak azt látják, ami a valóság! Dolgoznak keményen, odaadóan és egyszer csak ball lábbal kel fel a nap és ki vannak rúgva. Persze, tudom, vannak link emberek is akik, nem csapatba valók, de ezeket maga a csapat szűri ki és válnak ki ez által. Nagyon sok hihetetlen profi szakembertől vált meg, emberileg tisztességtelen módon. Mennyivel szebb hozzá állás lett volna, ha őszintén elmondja az embereknek a valóságot ezzel is megköszönvén a sok éves odaadó munkájukat. Mert ez üres duma, amit írt. Felellőséget kéne vállalni az emberekért, akik önnek dolgoznak!!!
    Jó fizetésük van vagy volt, többségük biztosnak vélték a munkahelyüket már csak a saját elvégzett munkájuk után is. Próbáltak egzisztenciát kialakítani bízva a munkahelyük komolyságában. És mi lett belőle? Gondolt arra, hogy esetleg a felelőtlen játszadozásával emberek netán családok életét teheti tönkre? Az, hogy gazdag vagyok, bármit megtehetek, szegényes felfogás, bár ez az általános és szomorú.
    Természetesen joga van hozzá. De nem mindegy hogyan tudunk tükörbe nézni.
    De majd, ha egyszer magába néz, és eszébe jutnak azok a profi szakemberek, akikkel így bánt, gondoljon arra, hogy mi az ami fontos az életben! Csak a pénz vagy a szeretet az odaadás és ez által az elismert munka és pénz?

    Üdvözlettel: Bénes Krisztián

  27. Nem nagyon ismerem a jázmint, de aki 2 évig van a cégnél az jobbat érdemel, minthogy reggel bemegy “bocs, kivagy rúgva, mehetsz haza”.

    Kicsit off, ha Harder nem hagyja jóvá max nyitok egy saját blogot:)
    Ez a szeminárium a hallottak alapján kb oan volt mint a volt osztályfőnököm, mindenféle agykontrollos és villámolvasásos ideált, világnézetet belénk akart erőltetni, sőt napóleon mintájára akart nevelni:)) (mindig hozta a papírjait, hogy napóleon hogy relaxált csata előtt stb)
    És ő tényleg hitt benne, e szerint élt. Először próbáltuk finoman rávezetni, hogy a plüssálatokkal játszás, a problémáink piros gombolyagba zárása, és a jövő “megálmodása” majd A2 -es papírra rajzolása nem igazán nekünk való. Egész suli hülyének nézett minket amikor elterjedt a hír, hogy rajzolt harci maszkokkal, jövőt ábrázoló képekkel van kitapétázva a termünk és a lámpákról szerencséthozó rajzolt aranyhalak lógnak:)) (középiskolában)
    Egyik reggel megyek be, ajtónkra kivan írva “óvoda” keressük ki írta oda, hát az osztályfőnök… Volt 10 ember aki bukott első év végén, de mindet átengedték, mert “átveszik az eszméket és új útra térnek” Már nem próbáltuk rávezetni, egyenesen megmondtuk neki h ez baromság, nem reagált, aztán bedurvultak a dolgok… velem az élen:)
    Első évbe osztályelső lettem, és enyém lett a legjobb évvégi angol vizsga(nem egoizmus tényleg ígyvolt) második évbe teljesen kezdtem tönkremeni az “agymosás” következtében, minden jegyem 1-2 jegyetromlott, de volt olyan is akinél bevált(az irányíthatóbb típusú embereknél)
    Majd egy évig mondogatta osztályfőnök: “ha nem tetszik ellehet menni” erre egyszer én: “rendben, holnap itt se vagyok” fogtam magam, nemérdekelt h év közepe van jegylezárás, mentem másik suliba
    kb 1 hét volt az átiratkozás, szinte minden tanárom a “visszájára fordult” akikkel jóba voltam útálni kezdtek(árulónak tartottak) akikkel meg előtte rosszba olyan mézes-mázosan beszéltek velem(lehet h csak örültek h elmegyek:D )
    Osztályfőnök aki eddig szivatott és mondogatta “ha nem tetszik mehetsz, más örülne a helyednek” most mindenáron marasztalni akart. Hát igen, a pénzért mindenre képesek az emberek, kevesebb diák, kevesebb fizetés, kevesebb támogatás a sulinak…
    Az év végén amikor eljöttem rájött az osztálfőnök, hogy ez az agymosás nemfog beválni, aki első évbe bukott azt többnyire kirúgták, és új embereket buktattak meg, a helyükre értelmesebb embereket téve, az agymosás átalakult csapatépítő tréningé. Merem remélni hogy némi szerepem nekem is volt ebben a változásban.

    Ezzel az egésszel csak annyit szerettem volna mondani, hogy jó ha egy embernek van egy világnézete, amiben teljes szívvel hihet, de ha mindenáron rá akarja erőltetni másokra így vagy úgy, de vissza fog ütni.

    Van egy sokkal idevágóbb sztorim is, de azt nemírhatom le azon okok miatt, amiért a JMG munkatársai sem mondják meg Gattyán György-nek a véleményüket, csak a kirúgottak…

  28. Sziasztok,

    Nem vallalnam a nevem. A fentebb leirt felelem miatt. Ugyanis szeretem a munkahelyem. Alig par percel ezelott vitattuk meg az egesz jmg kerdest es kavarognak a gondolatok a fejemben.

    Eloszor is fantasztikus a hely. Olyan projectben vehetek reszt amirol almodni sem mertem volna par eve es olyan emberekkel dolgozok egyutt akik borzaszto profik ezaltal hihetetlen dolgokat tanulvan toluk es ezert halas vagyok. Arrol, hogy milyen igenyes a munkakornyezet azt hiszem meg senki sem tett emlitest pedig szembetuno. Kulon dicseret :D

    De nem s3gget nyalni akarok. Termeszetesen van problemam. Alkalmazottkent csak azt tudom megitelni, hogy a magyarazat nelkuli elbocsajtasok bennem is bizonytalansagot ebresztenek folleg az a momemntum, amikor naponta tobbszor latok dobozt az egyik ajto elott Harder nevevel. Viszont ugyerzem amit a jasmintol kapok (legyen ez penz, tapasztalat vagy job hijjan referencia) megeri annak a kockazatat, hogy barmikor felmondhatnak nekem.
    Osszessegeben pozitiv dolognak tartom a jasmint viszont faj az, hogy nem erezhetem magam teljesen a reszenek folleg azert, mert barmikor kirughatnak es ha barmikor kirughatnak felesleges “berendezkednem” es teljesen az eletem reszeve tennem. Ezert majdnem olyan erzes mintha menekult lennek egy atmeneti szallason ami segit felkapaszkodni pedig nem ezt akarom. En szeretnem azt erezni, hogy a lojalitasomnak es a szemelyemnek erteke van.

    Orulok, hogy Noemi is szoba kerult. Biztos vagyok benne, hogy mindenki nagyon szerette ot ahogy en is. Kulon orom volt vele talalkozni, mert mindig mosolygott, mindig kedves volt es az-az odaadas amivel a munkalyat vegezte _alkalmazottkent_ majdnem csak egyedulallonak velem.
    Eszembe jutott az, amikor a fizetesi papir alairasara erkeztunk meg egyszer es O egyszeruen megkerdezte hogy mi a helyezet, hogy erezzuk magunkat. Es rakerdeztem, akkor azt mondta “csak ugy”….
    Borzasztoan rosz erzes volt, hogy valaki olyant mint o ugy rugtak ki, hogy errol meg csak nem is szoltak hanem egy egyszeru – “Tudtad, hogy Noemi is?” mondattal kellett tudomast szereznem az esetrol.

    Ha tehetnek javaslatot Gyurinak es a vezetesnek Harder utolso tanacsainal jobbat nem lennek kepes magambol kieroltetni viszont mindent pontban egyetertek vele.

    Konzekvenciakent pedig anyit, szeretek itt dolgozni, sokaig itt akarok meg dolgozni. Jol akarom vegezni a munkam es ebben kell a vezetoseg segitsege anyiban, hogy engedik mindezt megtenni es nem romboljak le teljesen a moralt.
    Nem csak szakmailag lehet valaki ertekes, hanem emberileg is hozza tehet anyit a jmg-hez mint mas a tudasaval pl. Noemi-t felbecsulhetetlennek tartom.

    Ezen felul akar alkalmazottkent akar kirugottkent abban hiszek, hogy a Gyuri es Sycora biralasahoz legalabb anyit fel kene mutatnom mint ok. Ezert ezt egyszeru emberkent nem tennem meg. Biztosan tisztaban vannak azzal mit, miert tesznek.

    udv,
    egy (remelem meg sokaig) alkalmazott.

  29. Hogy filmeztek-e? :D 24/7 mindent rögzítettek több tucatnyi dvd anyag van róla. Meg fotó.

  30. Kedves volt kollegák, barátok, blogolvasó gyerekek!

    Ha megengeditek, rögtön a tárgyra térek; őszintén szólva égek a vágytól, hogy rávilágítsak arra, ami szerintem itt valóban lényeges. (Nem, nem a szemináriumok.)

    Mint tudjátok, minden nagyobbacska céget két erő irányít: a Tulajdonos és a Menedzser. Alapvető különbség van köztük, nevezetesen más és más az érdekük, szerepük. A Tulajdonos egyetlen célja a Cég értékének maximalizálása. (A Cég értéke az az összeg, amennyiért a Céget a piacon el lehet adni. Sok esetben, pl. tőzsdei cégeknél ez folyamatosan zajlik is, a sok pici tulajdonos szabadon adja-veszi a cégben, cégekben való részedesést.) Érthető, hogy a Tulajdonosnak fontos a piac véleménye, ezért alapvetően óvatos, kockázatkerülő.

    Minek örül tehát a Tulajonos?
    Ha a Cég stabil, a kockázatos kiadások (mint például a fejlesztések) korlátozottak, a működési költség alacsony (limitált létszám, alacsony rezsi, nyomott bérek), fegyelem van, és a Cég élén van egy Menedzser, aki hozza az üzletet, a bevételt. A Tulajdonos jól megfizeti ezért a Menedzsert, de az elvárásai is vannak cserébe. Ha egy menedzser nem termel megfelelő profitot, akkor jöhet a helyébe egy másik, mert hát a menedzserek munkaerőpiaca is keményen versengő.

    A Menedzser célja pedig nem egyéb, mint saját jövedelmének maximalizálása. Nem meglepő, hogy minél magasabb a jövedelme, annél kisebb a cég vagyona (hiszen ki kell őt minden hónapban fizetni), de ha jól végzi a dolgát, akkor a Tulajdonos szívesen fizeti, hiszen összességében így is jól jár. Fontos különbség köztük, hogy a Menedzsernek tudnia kell, mikor mi történik a cégnél, míg a Tulajdonosnak ez kurvára mindegy – amíg a cég értéke növekszik. A tulajdonosnak semmihez nem kell érteni, kivéve egy dolgot: ki kell találnia, hogyan tudja ösztönözni a Menedzsert a biztonságos működésre (vagyis arra, hogy úgy termeljen minél több profitot, hogy közben lehetőleg ne sodorja veszélybe a Céget) – erre a klasszikus megoldás az, hogy a Menedzser a fizetése egy részét a Cég részvényeiben kapja, Okos Menedzser pedig ilyenkor a megtakarításait a konkurrencia részvényeibe fekteti, hogy magát lefedezze, de hagyjuk is most ezt.

    Minek örül a Menedzser?
    Ha a Cég új dolgokat tud csinálni, és ezzel elsőként nagyokat kaszál, ha a működési költségbe beleférnek az általános munkamorált javító extra kiadások, ha a létszám nagy, és sok értékes dolgozó tud egyszerre több projekten dolgozni, fegyelem helyett szárnyaló kreativitás van, alkotás, stb. Amíg a Cég lényegesen többet hoz, mint amennyibe kerül, a Tulajdonos ezt szó nélkül lenyeli. Ha fordul a kocka, akkor jön a kutya világ, de az élet megy tovább, rövidesen új menedzser szervezi át a működést, csinál stratégiát, irányít.

    Ugye semmi újat nem mondtam?

    Én tisztelem a JMG tulajdonosát (tulajdonosait), és sajnálom, hogy nem találta meg a Cége élére megfelelő Menedzsert. Saját maga nyilván nem válhatott menedzserré is, egyidejűleg.
    Ha megpróbálta mégis betölteni az űrt, akkor érthető módon zavar támadt. Még rosszabb lett a helyzet, amikor rövid időn belül Tulajdonosként is, és Menedzserként is döntött, mert dönteni kellett. “Mit akar ez az ember?” – kérdezhették sokan, mert a döntések inkonzisztensek voltak, de hát eddig még senkinek nem sikerült tökéletesen megoldani a fentiek kifejtett alapproblémát, és főleg nem egyszemélyben!

    Próbálta, nem ment, és senki nem segített.

    A piac,szokása szerint mindent megold megfelelően hosszú távon. Lehet, hogy addigra megváltozik a világ, nyakkendős majom/corporate bitch lesz mindannyiunkból, de legalább elmondhatjuk, hogy mi még egy izgalmas cégnél dolgozhattunk, egy érdekes és küzdelmes időszakban, jószándékú, és kissé naiv emberekkel és embereknek. Ennek pedig örülhetünk.

  31. Kedves Olvasók, Jasminosok és exJasminosok!

    Úgy gondolom az elmúlt napokban mindenki leírhatta a gondolatait, emlékeit – ha akarta. Lehetett kérdezni, lehetett válaszolni, mint ahogy azt sokan meg is tettétek.

    Most már szeretnék a jövőmre koncentrálni és a blogot visszaterelni a rendes kerékvágásba, úgyhogy ezt a bejegyzést lezárom.

    Sok sikert kívánok mindenkinek az életben!
    Harder

Comments are closed.