Néha meg kell állni egy pillanatra

Ma este egy kedves barátunk meghívására születésnapi jótékonysági partin voltunk a Tabu étteremben, jól éreztük magunkat, nagyon kellemes volt a hely és a műsor. Ez valószínűleg Téged, aki most olvassa annyira nem izgat fel, hisz nem biztos hogy ismered Kocsis Zoltánt (akinek ezúton is köszönöm a meghívást), aki az este házigazdája volt, nem biztos hogy ismered Enikőt (akiről kicsit lentebb lentebb szintén olvashatsz) és nem hoz lázba hogy én jól éreztem-e magamat, de azért ne nyomd ki a böngészőt mert fontos dologra szeretném felhívni a figyelmedet.

A sztorit azzal folytatnám, hogy Zoli a születésnapja nevében is segíteni próbál (bár a próbál itt nem a megfelelő szó, hisz ez az este is egy próbánál jóval több és sikeresebb volt) egy fiatal lánynak, Enikőnek. Önhibáján kívül egy baleset során oly mértékben megsérült, hogy nyaktól lefelé mozgásképtelenné vált. Az otthoni ápolásához szükséges gépek megvételében lehetett ma segíteni.

Amiért fontosnak tartottam mindezt leírni, az alábbiak:

1.) Örülök, hogy vannak még ilyen emberek mint Zoli, aki önzetlenül tud segítséget nyújtani egy másik embernek. Illetve itt fontosnak tartom megemlíteni, hogy – ha jól sejtem – a vendégek nagyobb része sem ismerte Enikőt, mégis ott volt, mégis hozzájárult a gépek megvételéhez.

2.) Sajnos nap mint nap tapasztalom, hogy elmegyünk egymás mellett, sokszor kevés figyelmet szentelünk egymásra pedig néha meg kéne állni és elgondolkodni azon, hogy ténylegesen mi fontos az életben.

3.) Ha tehetsz azért, hogy akár kicsit is segíts egy embertársadnak, ne habozz. Nem kell itt egyből nagy dolgokra gondolni, például segíthetsz a házban lakó idős néninek felvinni a szatyrot és lehet, hogy azon kívül hogy könnyebben kapaszkodik fel a lépcsőn, az egész napját szebbé varázsoltad ezzel az apró gesztussal.

Az élet szép és Te még szebbé teheted. :)
Jóéjt mindenkinek,
Harder