Rég volt olyan bejegyzésem, ahol kimondottan egy filmet ajánlottam volna, de az August Rush megérdemel egy bejegyzést. Kicsit Nagyon csöpögős a sztori, de a zenék fantasztikusak.

A történet sablonos. Evan, az árvaházban felnőtt kissrác – sok más vele azonos sorsú kisgyerekhez hasonlóan – reménykedik abban, hogy a szülei élnek és ő csak valami véletlen balszerencse miatt nem lehet velük együtt. Megszökik és New Yorkba indul, hogy megtalálja őket.

A 2 kedvenc részletem kedvcsinálónak, melyek miatt létrejött ez a bejegyzés:

A következő résznél kötelességből jelzem, hogy spoilerveszély, bár a film végkifejlete azért sejthető. :)

5 hozzászólás

  1. Na ki az aki megmondja, hogy az első klipben látható gitárnak mi a márkája? :)

  2. Most már 1,5 éve (ha nem is napi szinten, de) minimum 2-3 havonta itt kötök ki, ha barátkozom a jó öreg Google-bácsival. Már nem emlékszem, milyen témában, de valamiért meg is kerestelek e-mailben.
    Most (fénysátor-vásárlás előtt) találtalak meg hál’Istenenk, és már gyártjuk is a házi készítésűt, aztán megint itt ragadtam.

    A férjem már tölti mindkét filmet. :) :)

    Mi lehet az, ami ennyiszer idehoz….? Egyszer rájövök!

    Ági(néne őzikéje)

  3. Jess! (Te még fijatal vagy, a zénagyam már nem jegyez meg így dolgokat… :( )

    Hogy megtoldjam az előzőeket; férjecskémmel (ki kezetörve itthon van egy ideig) továbbtévedve az oldalaidon – kb. 1 órája Csík-zenekart hallgatunk. :D :D :D

    (Nincsenek ilyen vénasszonyos “sorsmegírta”-téveszméim, de valami bűzlik itt nekem…) ;)

Véleményed, kérdésed, vagy csak egy röpke gondolatod van a bejegyzés kapcsán? Oszd meg, köszi előre is!